Max Löwenthal

Eső-mázak

Eső-mázak, fény az úton,
Ha üres ágak
Rácsozzák az eget,
Beszélsz hozzám,
Felderíted tekintetem,
Míg a léptek
A tükröt nem törik.

Ég

Megtört az ég.
Szilánkokká
Hullott a fény.
Egy bükklevél,
Cinegeszó
És Te meg én:
Patak ringat,
Vizében fel-
Villan az ég.

Fecske-reggel

Fecskék szelik át a reggelt,
Sötétséget, elragadja
Nappal lendülete őket.

Lent a parton virágkelyhek
Nyitnak.

S mi a tenger fele tartunk
Nagy fény-hullám belsejébe,
Hol a Földnek röpte boldogít.

Erdélyi Z. János fordításai

Max Löwenthal 1908-ban született Lussinpiccolóban. Jogászdoktor, banktisztviselő, majd diplomata Prágában, Párizsban és Bécsben. A II. világháború után minisztériumi osztályvezető, később washingtoni, Buenos Aires-i és római nagykövet.
    1974-ben vonult nyugállományba Bécsben.
    Két kötete jelent meg: Im Fallen (Hullásban) (Versek) 1979, Vexierbilder (Találósképek) (Elbeszélések) 1980.