Johann Wolfgang Goethe

[Tégy minket ittassá]

Tégy minket ittassá, te ital!
Bor nélkül ittas, ki fiatal.
Ifjúvá inni magát ha serény,
az biz a vénségtől nagy erény.
Gondot az élet ád eleget,
gondot a jó bor elhesseget.

[Ha ugyanaz a végtelenben]

Ha ugyanaz a végtelenben
Önismételve egyre foly,
Az ezerrétű szerkezetben
Erősen minden egybeforr,
A kis és órjás csillagokból
Életkedv árad, izgalom,
És minden küzdés, harc, mi tombol,
Istenben örök nyugalom

Biztatás

Jaj, az ember mit kívánjon?
Jobb-e, hogyha nyugton marad?
Jó erősen kapaszkodjon?
Jobb-e, ha sodródva halad?
Építsen magának házat?
Jobb, ha felette sátor leng?
Válassza a kősziklákat?
Még a szilárd szikla is reng.
Mindnek ne ugyanaz tessék!
Ki-ki lássa, mit hogy tegyen,
ki-ki lássa, hová legyen,
és ki áll, hogy el ne essék!

Szaszovszky József fordításai

Hadd kezdjem egy vallomással: nem mindig szerettem Goethét. Egy réges-régi világirodalmi szemináriumon nagy hévvel bizonygattuk Szobotka tanár úrnak, micsoda unalmas darab az a Tasso. Szobotka Imre kissé szomorúan, de meggyőződéssel ingatta a fejét: „Goethe nagy költő, csak maguk még túl fiatalok hozzá.” Már jó ideje tudom, hogy igaza volt, és nagyon szívesen megmondanám neki.
    A Ha ugyanaz a végtelenben… kezdetű versből néhány sor szerepelt valamilyen német regényben. A magyar kiadáshoz én fordítottam a versbetéteket – és úgy éreztem, az idézet magyarul is csak akkor lesz hiteles, ha teljes szövegből idézem. Visszakerestem az eredeti verset egy századeleji, gótbetűs, illusztrált Goethe-válogatásban. Az utolsó lapon, Goethe halotti maszkja alatt találtam meg. Ilyen fontos vers.
    A másik két vers is szerepel ebben a régen örökölt kötetben. A Biztatás bölcs, amellett elég furfangos, vagy ha úgy tetszik, dialektikus. Vagylagosan kérdez, aztán választás helyett továbblép, egészen egy bibliai intelemig. A boros vers a Nyugat-keleti dívánból való; ha németekkel koccintottunk, szívesen idéztem. (Nem ismerték.) Aztán nagy kedvem támadt, hogy németül nem tudóknak is idézhessem ezt a derűs bölcsességet. Lefordítottam; később hívták fel rá figyelmemet, hogy már Szabó Lőrinc is megtette. De az a benyomásom, neki nem nőtt annyira a szívéhez.
    Goethe egyébként 250 éve született. Igaz, nyáron, de a németek és a germanisták egész évben ünneplik. Az ELTE Germanisztikai Intézete például egy márciusvégi tudományos ülésszakkal. Persze, fontos magyarázni a költőt – de azért jó megszólaltatni is.