Tristan Tzara

guillaume apollinaire halálára

   nem tudunk semmit
   semmit sem tudtam fájdalmamban
   a hideg évszak fanyarsága
   váj hosszú csíknyi izmainkba
ő jobb szerette a komoly győzelem
   örömét a bánat nyugodt legmélyét
         mit se tudott tenni
              ha a hó fölfelé hullt
                   ha a nap éjjel fölmászott hozzánk
                        hogy melegítsen
                   s a fák koronáit fölakasztotta
                        – páratlan sírás
                        ha a madarak köztünk voltak
                        visszatükröződni a fejünk fölötti
                             halk tóban
                                       MEG LEHETETT ÉRTENI
                        a halál szép hosszú utazás lett volna
                        végtelen vakációi húsnak szövetnek csontnak

Szlafkay Attila fordítása

Tristan Tzara (0896–1963) kétnyelvűen – románul és franciául – alkotó költő és esszéíró. Köztudottan az ő nevéhez fűződik a dadaizmus elnevezés. Avantgárd költő szentel verset az avantgárd irányzat költőfejedelmének. Mélységes alázatot sugall a vers, Tzara fájdalmát a tőle megszokott egyéni szürreális képsorok felvonultatása szemlélteti; az elmúlást a káosz, a feje tetejére állított világ adja vissza a leghitelesebb formában.