Jász István

Drámajáték

Részlet

(A székek „u” alakú sorban elrendezve, mint egy tanári értekezleten, egy tanári szobában. Kegyetlen, éles fény, az elnökségben ott van Ági.)
ÁGI	Hát akkor lássunk tisztán! Mitől és miért volt olyan másnapos kolléganőnk, Judit?
KATA	És miért fakadt minduntalan sírva?
JUDIT	Rőzsét hordtam a mesebeli erdőben.
ÉVA	Mutasd!
JUDIT	(Derékszögben meggörbül.) Fáj a derekam is.
ÉVA	Mindenki!
SÁNDOR	(Öltözni kezd.) Hát én nem fogok!
ÉVA	Miért? Te sem gyerek nem vagy, sem mozgássérült!
SÁNDOR	Hát, ha tovább játszom ezt a körjátékot, bizony isten lesántul az agyam.
ÉVA	Megbántottunk valamivel?
SÁNDOR	Hánykor keltél, Éva?
ÉVA	Hát, elég korán. Ötkor. Még főztem is, mielőtt idejöttem volna.
SÁNDOR	Korábban kellett volna kelni.
ÉVA	Mihez?
SÁNDOR	Hogy engem megbánts. Na, viszontlátásra, illetve Isten veletek, ma voltam utoljára.
JUDIT	Mi van veled?
SÁNDOR	Semmi, csak rájöttem, semmi értelme az egésznek. Vagy mondjuk, hogy nekem nem ér semmit.
JUDIT	De miért?
SÁNDOR	Ezt te kérdezed? Hát nem látod, hogy az élet nem erről szól, és amiről szól, azt aztán nem lehet ilyen „nyuszi ül a fűben”-dologgal elintézni.
KATA	És a pénz, amit befizettél?
SÁNDOR	Ott egye meg a fene!
ÉVA	Nézd, Sándor, én már néhány éve nyugdíjban vagyok, nem tudhatom, hogy most miről szól az élet…
SÁNDOR	Akkor sem tudtad, azért küldtek nyilván nyugdíjba.
ÉVA	Hát ezt kikérem magamnak! Én akartam nyugdíjba menni, mert úgy éreztem, az unokáimban nagyobb öröm lesz, nekik nagyobb szükségük van rám…
SÁNDOR	Na látod!
ÉVA	(Sarokba szorítva) Elég! Kávészünet!
(Most Eszter szolgálja fel a kávét. Éva és Sándor egy külön asztalkát húznak el maguknak, ott beszélgetnek. A többiek feszülten figyelik.)
ESZTER	Ha te olyan pontosan tudod, miről szól az életünk, hát halljuk! Mondd el!
SÁNDOR	El is játszhatom. A gombolyagot!
ESZTER	(Odadobja neki a gombolyagot, Sándor továbbdobja, Annának. Anna Tündének dobná, de Sándor rákiált.)
SÁNDOR	Vissza! Kérem vissza a szálat! Majd én adom, akinek akarom.
ESZTER	Oké. (Visszadobja Sándornak, aki Tündének továbbítja.)
ESZTER	Most mi a különbség?
SÁNDOR	Hát nem látod? Nem egymáshoz futnak a szálak, hanem hozzám. (Megrángatja a szálakat.)
ESZTER	Miféle szálak?
SÁNDOR	Amiket elvagdostak fölöttem. Hogy idepottyanjak közétek.
ESZTER	És te ezt sajnálod?
SÁNDOR	Nem tudom. Szerepelni jó volt.
ESZTER	Mialatt kívülről mozgattak?
SÁNDOR	Én nem tudtam. Azt hittem, magam megyek, ahova megyek.
ESZTER	Mégis, mi voltál?
SÁNDOR	Nem mindegy? Elmúlt. Nem függök semmitől, de tőlem sem függ már semmi. (Évának) Ez volt a te bajod is.
ÉVA	Hogy érted ezt?
SÁNDOR	Eljátszom. Mária! Mozogj te, én majd beszélek helyetted. Ismered, a szinkronizálós játék. Ne zavarjon a férfihang, játszottuk ezt is. Az elcsúszott szinkron.
MÁRIA	(Mozogni kezd, mint egy bábfigura, Sándor hangját halljuk.)
SÁNDOR	„Az anyai szerepkörben Tőle sokat vártak, de megbukott szegény, mert a Dob utcai srácok fején rezgőcsárdást jártak.”
MÁRIA	Honnan tudsz te erről? Zártkörű rendezvény volt.
SÁNDOR	Ott voltam a zárt körben.
MÁRIA	Nem láttalak.
ÉVA	Nem vettük észre.
SÁNDOR	Pedig elég fontos volt a szerepem abban a színházban.
ÉVA	Engem mégis érdekelne, hogyan tudsz ilyen pompásan rögtönözni, ráadásul versben.
SÁNDOR	Ez nem rögtönzés. Emlék.
ÉVA	Miféle emlék?
SÁNDOR	Mondtam, ott voltam azon a zártkörű rendezvényen. Aztán azon az előadáson is.
ÉVA	Miféle előadáson?
SÁNDOR	A búcsúelőadáson. Mint súgó. És ezt se tudom elfelejteni.
ÉVA	Hát igen, amikor búcsúztattak, ezt a versikét mondták nekem a tanítványaim, mert hosszú pályám alatt sok komisz gyerekkel találkoztam, de a Dob utcaiak tényleg kifogtak rajtam.
SÁNDOR	Pedig nincs rossz gyerek, csak rossz pedagógus.
ÉVA	Várj csak… Mi is a te vezetékneved?
SÁNDOR	Talált. Én voltam az.
ÉVA	Akinek a gyereke oda járt a Dob utcába? És aki…
SÁNDOR	Állj! Játék! Ki, kicsoda? Vagy micsoda most? És mi volt, vagy mi lett? Kezdem én.
(Sándor tereget, leveszi a kiakasztott ruhát a képzeletbeli szárítóról, belocsolja, vasalódeszkát készít elő, vasal, a szépen kivasalt inget felakasztja. Mindezt pantomimmel.)
MÁRIA	Tiszta sor. Elvált férfi háztartást vezet.
SÁNDOR	Három pont, nyert egy lábtörlőt. És azelőtt?
(Sándor képzeletbeli autója kormányát tekergeti.)
MÁRIA	Természetesen nős volt.
SÁNDOR	És?
MÁRIA	Azelőtt autót vezetett.
(Sándor most maga elé húz egy asztalt, mögötte elterpeszkedik, különböző képzeletbeli iratokat ír alá.)
SÁNDOR	Csak?
(Sötét.Mikor újra felmegy a fény, a hallgatók már körben állnak.)
MARIKA	(Kijön középre, guggol, keservesen sír.)
SÁNDOR	Most már szöveggel!
MARIKA	Hod is hívnak engem, hod is hívnak engem?
MÁRIA	Marikának.
MARIKA	Nem azt mondta a én anukám, nem azt mondta! (Oldottan, már felnőtt hangján) Az édesanyám elmondta nekem, hogy az én nevem Mária Magdolna. De mire az oviba értünk, már elfelejtettem, és rettentően bosszantott, hogy a felnőttek, akiknek mindent kell tudniuk, nem tudtak segíteni nekem.
ÉVA	Hogy-hogy nem jöttem rá a nevéből?
SÁNDOR	Akkor máshogy hívtak.
ÉVA	Nevet változtattál?
SÁNDOR	Nem. Visszavettem az eredetit.
ÉVA	Hát igen. Vezető pozícióban nem viselhet valaki olyan nevet.
SÁNDOR	Látom, már megvan.
MARIKA	Hát hod is hívnak téged?
SÁNDOR	„Kódis”-nak. Csak nem szoktam vele dicsekedni.
MARIKA	És milyen vezető pozícióban voltál?
SÁNDOR	Nem mindegy? Annak az egész világnak vége van, hogy maradt volna meg a pozícióm? Pláne, hogy még a lelkiismeretem sem volt tiszta.
ÉVA	Tudjuk.
SÁNDOR	Én akkor nem tudtam. Csak az asszony nem hagyott élni.
(A világítás megváltozik, a múlt. Sándor feleségét Beáta alakítja.)
BEÁTA	Hát nincsenek már jó tanárok a világon?
SÁNDOR	(Nevet.) Mióta én a közigazgatásba kerültem, nincsenek. És te sem vagy a pályán.
BEÁTA	De mi jó szülők vagyunk. Gondos szülők. És akkor a gyerek még helyesírni sem tud! Hát milyen tanárai vannak? Hogy törődnek vele?
SÁNDOR	No, azt én nem hiszem! Küldd ide, majd diktálok neki valamit.
BEÁTA	Nem neki kellene diktálni!
SÁNDOR	Pedig egy olyan jó idézetet találtam a Légy jó „a” mindhaláligból. Tudtad, hogy egész gyerekkoromban így mondtam, hogy „a mindhalálig”?
BEÁTA	Nem. De előbb-utóbb mindenre fény derül.
SÁNDOR	Nem is érdekel az idézet?
BEÁTA	Nem.
SÁNDOR	Akkor elmondom. „Az is tolvaj, aki az emberek, vagyis a szülei bizalmát meglopja.”
BEÁTA	Nem pontos az idézet.
SÁNDOR	Helyesírási szempontból az mindegy. Sőt, így még nehezebb is.
BEÁTA	Mielőtt behívnám a gyereket, azért nekünk is meg kellene beszélnünk valamit.
SÁNDOR	Parancsolj velem.
BEÁTA	„Parancsolj velem, tündérkirálynő.” Erről van szó. Miért vagy te abban a pozícióban, ahol vagy?
SÁNDOR	Választóim bizalmából.
BEÁTA	Választóid bizalma megrendülhet, egy választódé legalábbis megrendült. Mert nem vagyok biztos benne, hogy megfelelő ember vagy-e a megfelelő helyen. Tudniillik én nem azt kérdeztem, hogy mi okból, hanem mi célból?
SÁNDOR	(Öngúnnyal) Hogy megfeleljek választóim bizalmának.
BEÁTA	Hát előre megmondom, nem maradsz a helyeden, ha egy szó nélkül tűrni fogod, hogy a felügyeleted alá tartozó intézményekben hülyéskedjenek. Ezért nem tud a lányod helyesen írni.
SÁNDOR	Hát mit tehetnék?
BEÁTA	Istenem, kihez mentem én feleségül?
SÁNDOR	(Öniróniával) Asszonyom, engedje meg, hogy bemutatkozzam!
BEÁTA	Bemutatkozott már eléggé a te tehetetlenséged!
SÁNDOR	Remélem, ezzel nem azt akarod mondani…
BEÁTA	Ugyan, kérlek! Nem olyan nagy vaszisztdasz, hogy észrevenném a hiányát.
SÁNDOR	Micsoda?
BEÁTA	Jól értetted. Hanem a munkahelyeden! A lehetőségeidben! Amikkel nem élsz!
SÁNDOR	Nem érted, hogy nem lehet élni velük? Itt és most már rend van!
BEÁTA	(Gúnyosan) Itt? Most?
SÁNDOR	Törvények és törvényesség!
BEÁTA	Nem te lennél az első, aki a köz érdekében él a hatalmával. Csak te mindenkihez jó akarsz lenni. Egy frászban vagy, hogy jövőre lemaradsz és kimaradsz.
ÉVA	(Közbeveti magát.) Játék! (A világítás megváltozik.) Hordjátok össze a székeket egy kupacba! (A hallgatók megteszik.) Na, mire emlékeztet benneteket ez a halom? Tessék átélni úgy, ahogy egy gyerek fantáziálna! Séta körben, és mondjátok!
TÜNDE	Jéghegy.
MARIKA	Várrom.
MÁRIA	Hegység.
ÁGI	Máglya.
JUDIT	(Odamegy, megmozdítja az egyik széket, az egész leborul.) Lavina.
(A világítás megváltozik: visszatér Sándor múltjára.)
SÁNDOR	Jöjjön, kedves kolléganő! (Ágival félrevonul.) Az önkormányzat meg nem szűnő gondja a költségvetés. Az iskolákat fenn kell tartani ugyebár, mialatt egyre több a fenntartási költség, egyre kevesebb a gyermek, ugyanakkor már igazán nem panaszkodhatnak, főleg a tapasztalt kollégákat egész jól fizetik. A pályakezdők meg nem tudnak elhelyezkedni. Az ember arra gondol, hogy legalább minőségi munka folyik. De még az én gyerekem sem tudja a helyesírást.
ÁGI	Hát igen, vannak gondjaink. Vannak bizony kollégák, akik a komoly munka helyett csak játszanak.
SÁNDOR	És senki sem érte még el a nyugdíjkorhatárt?
(Hirtelen, sötét támad. Lassan erősödik a fény, a hallgatók körbe sétálnak.)
ÉVA	Csak kérdéseket! Most nem lehet válaszolni, csak kérdezni!
TÜNDE	Miért kerültél közénk?
SÁNDOR	Miért kérdezed?
KATA	Te ismered a helyesírás négy alapelvét?
BEÁTA	Miért váltál el?
KATA	Mit csinál a feleséged?
ÁGI	Van köztünk, akinek ép a családi élete?
KATA	Mit kaptál karácsonyra?
ESZTER	Mit csináltál, mielőtt idekerültél?
ÉVA	És most csak válaszok!
SÁNDOR	Önkormányzati dolgozó.
KATA	Egy szép fehérnemű-garnitúrát.
TÜNDE	Olyan a világon nincs!
ÉVA	Nem értettük meg egymást.
ÁGI	Kiejtés szerinti, hagyományőrző, szóelemző és egyszerűsítő írásmód.
SÁNDOR	Ezt részletesebben kellene kifejteni.
ÉVA	Lazíts!
(A hallgatók szétszedik a székhalmot. A termet ugyanolyan egynézetű tanteremmé rendezik be, mint amilyennek az első rész elején láttuk. Ez a múlt: a lányok leülnek, ők Sándor első tanítványai.)
SÁNDOR	A közigazgatásban dolgoztam. Pontosan azon a területen, ahol a középiskolák szakfelügyeletét is ellátják, voltam én érettségi elnök is. Nem titok, ha valaki az önkormányzati választásokon a pártja listáján kerül be valahova, és a párt vereséget szenved, ő is kikerülhet onnan, ahová bejutott. Ez történt velem is. Én meg azt mondtam magamnak, hic Rhodos, hic salta.
ESZTER	Hogy mit mondott magának a tanár úr?
SÁNDOR	Hogy itt van Rodosz, itt ugorj.
(Az osztály felbolydul, a lányok fél lábon ugrálnak, lökdösődnek is.)
SÁNDOR	Nem így értettem! Nem tudom, hány évesek maguk, hogy mindent szó szerint értelmeznek, mint a kisiskolások. Mikor utoljára ellenőrzésen voltam egy nyelvórán, mit láttam?
ESZTER	Ne is folytassa a tanár úr! Eljátsszuk. (Kimegy a tanári asztalhoz, tanári hanghordozással mondja.) Gyerekek, vegyétek elő a könyvet! Le fogjuk fordítani.
(A lányok nagy zajjal könyveket vesznek elő, majd egyszerre felemelik és fejjel lefordítják.)
SÁNDOR	Honnan tudja?
ESZTER	Én is voltam ötödikes. De a tanár úr nem nagyon volt tanár.
SÁNDOR	(Kicsit ingerülten) Hát nem.
ESZTER	Az önkormányzat előtt mi volt?
SÁNDOR	Tanácsrendszer.
ESZTER	Látom, kínos a téma.
(A lányok fellazulnak, ki ül, ki félig fekszik a székeken.)
SÁNDOR	Nem kínos, csak… (Észreveszi Tündét, aki kifejezetten provokáló módon mutogatja magát. Nyújtózkodik, a lábát felteszi az asztalra stb.) Tessék rendesen ülni! Így viselkedhet valaki egy randevún, egy eszpresszóban, de iskolában nem!
ESZTER	Játék.
ÉVA	Nagyszerű. Most már ott tartunk, hogy tudjátok, hogy mit lehet játszani.
ESZTER	Vagy mikor.
ÉVA	Úgy valahogy. Csináljatok rendet!
(A lányok villámgyorsan átalakítják a tantermet a félkör alakú amfiteátrummá.)
BEÁTA	(Körbenéz, Sándornak) Biztos vagy te benne, hogy ilyen nagy lányokat cirkuszba kell vinni?
SÁNDOR	Jaj, hát ez nem cirkusz! Ez színház. Körszínház, ahogy a görögök csinálták. Majd egyszer egy görög darab is menni fog, de most…
MARIKA	Mi lesz az, amire most jöttünk, tanár úr?
SÁNDOR	Happening.
JUDIT	Az meg mi a csoda?
SÁNDOR	Olyan színdarab, amelyben a nézők is részt vesznek. Ők persze improvizálnak. Nagy szerepe lesz benne, Judit, magának is, hiszen a maga fantáziája a legélénkebb.
ÁGI	Ez már drámajáték?
SÁNDOR	Dehogy. Csak egy olyan dráma, amelynek maradtak nyitva részei. A drámajáték az más.
(A világítás megváltozik: Sándor kilép a múltból, a jelenben fordul Évához.)
SÁNDOR	Tényleg, mi az?
ÉVA	Hát, mondjuk, van egy kulcs. Konkrét vagy átvitt értelemben mintegy a helyzet kulcsa. Vagy egy páncélszekrény kulcsa. És azt kell eljátszani, hogy hol van az a kulcs, vagy mi a szerepe. Lehet ilyen kulcsszerepe egy feleletnek is.
SÁNDOR	Ha feleleteket akartok, hát pompás gyűjteményem van belőlük! Hallgassátok csak meg, hogy miket mondtak az én kedves tanítványaim a görög irodalomról!
MÁRIA	Amikor a sors keze feléirányul, hazaérkezve Odüsszeusz megmutatja a kérőknek a kutya becsületét.
MARIKA	Trója alól hazaindulván rengeteg eseményen esik át.
MÁRIA	Az Iliász két könyörgés között elterülő idő, amelyben a főhős irgalmatlan szerepéből irgalmassá válik, de mire elérné tökéletes mivoltát, meghal. Erre már az olvasónak is kihuny a reménysugara.
SÁNDOR	Az enyém is pislákol. Mit tudtok az epikáról általában?
MARIKA	Akhilleusz, mielőtt a jellemfejlődés végére ért volna, meghalt.
SÁNDOR	Szóval?
MÁRIA	Az irodalom fejlődött mind tartalmilag, mind pedig az embereszmény által.
BEÁTA	(Nevetőgörccsel küszködik.) Jaj, Istenem…
SÁNDOR	És a dráma?
MÁRIA	A görögöknek van egy íratlan törvényük, hogy a halottakat el kell temetni. Meglehetősen fejlett volt a tudásuk a természetben.
SÁNDOR	Ez volna az Antigoné. És Oidipusz?
MARIKA	Oidipusz apjának megjósolták, hogy a fia fogja megölni. Egy darabig bírták, a végén aztán gyereket csináltak.
BEÁTA	(Kitör belőle a nevetés.) Jaj, Istenem, én nem bírom tovább…
SÁNDOR	Gyereket csinálsz?
BEÁTA	Legalábbis lepetézek. Ezeknél aztán bevált a módszered!
ÉVA	Nagyon fontos figyelmeztetés. Sosem szabad kinevettetni a drámajáték résztvevőit!
ÁGI	Nem ez az egyetlen hiba, amit kedves kollégánk, a tanár úr munkája során elkövetett. Ezért gondolom, hogy most, az évzáró értekezleten, mikor beszámolunk arról, mi volt eddig és hogyan tovább, az ő ügyét Juditéval együtt tűzzük napirendre!
KATA	Mi történt itt tulajdonképpen?
ÉVA	Kulcsjáték!
(Ági pantomimmel eljátssza, hogy az írásbeli érettségi tételeket bezárja egy páncélszekrénybe. A kulcsot lerakja az asztalra. Tünde beoson, felkapja a kulcsot, felveszi, kinyitja a széfet, megtalálja a borítékot.)
ÉVA	Most szöveggel!
ÁGI	Keresel valamit, Tünde?
TÜNDE	A tanár urat keresem.
ÁGI	Na, tetszik látni! A tanár úr módot nyújtott arra, hogy az egyik érettségiző diák, akivel különben meg nem engedhető kapcsolatban is állt…
ESZTER	Már az első órán randevúra hívta.
SÁNDOR	Ezt meg honnan veszi?
ESZTER	A lány maga panaszkodott nekem, hogy zaklatja.
ÁGI	…ami annál is sajnálatosabb, mert hasonló problémával küszködik egyik fiatal, pályakezdő tanárnőnk is.
KATA	Szóval? Mi volt azon a kiránduláson?
TÜNDE	(Feláll, és kifeszített derékkal, mintha terhes lenne, körbesétál.)
ESZTER	Az egyik kislány terhesen jött haza.
ÁGI	És mindez miért?
KATA	Mert a fiúk felügyeletével megbízott tanár úr a kislányokkal szórakozott.
BEÁTA	A lányok felügyeletével megbízott kolléganő pedig…
ÉVA	Navigátorjáték! A párok nem látják egymást, de a földi irányítóközpont utasításainak megfelelően kell ütközés nélkül lehozniuk a gépet! Kössétek be Sándor és Judit szemét! Navigátorok középhangosan irányíthatják őket, de a rádió elromlott, és minden egyéb is behallatszik. Tehát ti, többiek zavarjátok az adást!
(A lányok bekötik Sándor és Judit szemét. Meg is forgatják őket, aztán a két embert elvezetik egymás előtt.)
SÁNDOR	Hol a föld? Merre menjek?
JUDIT	Amerre mondják.
SÁNDOR	De kicsoda?
(Ági kirak a bekötött szemű Judit és Sándor elé egy sor könyvet, táskát.)
KATA	Csak indulj egyenesen!
BEÁTA	De nem esett teherbe!
ÁGI	Judit pedig kialvatlanul, sírógörccsel küszködve jelent meg a drámaórán is!
SÁNDOR	Nem szégyellik magukat?
ESZTER	Balra!
SÁNDOR	Ha én is beállok ebbe a sorba és átveszem ennek a happeningnek a stílusát, akkor magukról csak azt mondhatom…
MÁRIA	Tegeződjünk!
MARIKA	Most meg jobbra!
SÁNDOR	Amerikából jöttem, híres mesterségem címere: R. Á.
JUDIT	Rágalomária. Én hova menjek?
BEÁTA	Amerre tudsz még, drágám.
(Ági most pisszenést jelző ujjal a szája előtt összeszedi az akadályozó tárgyakat, Judit és Sándor a semmit kerülgetik.)
SÁNDOR	Talált újra. Nyert egy lábtörlőt.
BEÁTA	Állj! Balra!
ÁGI	És elvesztett egy feleséget. Mert aki nem átall a saját tanítványával kikezdeni…
KATA	Ha férfi, ha nő…
JUDIT	(Hirtelen megáll.) Én csak sajnálni tudom az olyan embereket, akik el nem tudják képzelni két különnemű ember találkozását szex nélkül.
SÁNDOR	Egyneműeket sem.
KATA	Püff neki! Mindent eltakarítanak az útjából, és ő mégis nekimegy.
ÁGI	Az ilyesmit nem menti semmi, Sándor. Ha valaki úgy védekezik, hogy támad…
SÁNDOR	Merre vagy, Judit?
JUDIT	(Belekapaszkodik Sándorba, és úgy keringenek a színen, mint a kötelék-ejtőernyősök, mielőtt kinyílik az ernyő.)
SÁNDOR	Legalább zuhanás előtt repülünk egy kicsit.
(Sötét. Csak Éva kap fejgépet.)
ÉVA	Azt ugye mondanom sem kell, hogy a drámajátékban hazudni nem hogy nem szabad, de nem is lehet. Éppen ezért a vezető tanár minden megtudott dolgot kezeljen úgy, mintha orvosi titok lenne.