Baranovszky Edit

Vajdasági ének

Gondolatim ekéje szánt a babám,
csörög a járom, száraz a föld,
gondolatim ekéje szánt a
babám, csörög a járom,
babámon a csörgő járom a földön

– ketten szántanak!
Egyik is, másik is.

Mit az egyik, mit a másik?
      (Én nem tudom.)
Melyik az egyik, melyik a másik?
      (Én nem tudom.)

Ki tudja?

Száraz a föld,
gondolatim ekéje csörög,
szánt a babám,
én meg magamban
(gondok ablakom törik:)

Télen tétlen,
a tél nem múlik,
jönne a tavasz,
tavasz(odván) a nyár ég,
télies fehérben – tántorog,
hiába, nyomába didergés,
átteleltem a telet – konokul
átteleltem a tavaszt – gonoszul
a nyarat, nyarasan,
az őszt, őszesen,
én, a babám, az eke, a föld,
járom, járom, járom.

(Halkan hasad tudatom.)
Sem anyám, sem apám
nem mosolyognak rám – holtak,
testvéreim óhaza rabjai,
nincs kékítő, mi búmat oldja,
az Isten fönn trónol,
hullik, temet a hó a magasból,
fázik a fű, remeg a virág,
kés csörren, vérzik a világ.
      (Ülnék, anyám ölébe.)

Ez a föld, ez az ég, vak éj!
Mi a föld, hol az ég, meddig éj?

Gondolatim ekéje szánt a babám.
csörög a járom, száraz a föld,
gondolatim ekéje szánt a
babám, csörög a járom,
babámon a csörgő járom a földön,

– Ketten szántanak!
Egyik is, másik is.

– Hol vagy, ki vagy!

– Hova tartozol?

– Kit keresel?

– Mit keresel?

(Meghasadt tudatom.)