Zalaegerszeg

A megyeszékhely múltja és jelene

    Zalaegerszeg Zala megye megyeszékhelye, a nyugat–délnyugat-magyarországi régió egyik impozánsan fejlődő, 62 000 lakosú középvárosa, amely a zalai dombság szélén, a Zala folyó egykoron mocsaras völgyéből kiemelkedő hátságokra települt. A település magja a mai Kazinczy tér és a Zala folyó közti területen alakult ki. A hajdan kisváros Egerszeg a XX. század közepétől terjeszkedett gyors ütemben; déli és nyugati határai ma már felnyúlnak az észak-göcseji dombság lankáira.
    Először 1247-ben említik írásban a település nevét, Egerscugként, 1293-ban pedig már Egerzeg szerepel a krónikákban. A város első kőtemploma a XIV. század végén épült. A XVI. század közepén a török veszély miatt építettek egy kis méretű földbástyát, fatornyos várat a mai Deák tér helyén, melynek jelentősége 1600-tól, Kanizsa elfoglalása után nőtt meg, miután a délnyugat-dunántúli magyar végvárak parancsnoksága a városba került. 1732-ben készült el a megyegyűlések összehívására, a hivatalnokok elhelyezésére, valamint a rabok tartására alkalmas barokk vármegyeháza (jelenleg a Zala Megyei Bíróság épülete), amely megjelenésében is tükrözte a kisváros megye jelentőségét. Ezt követte a század közepén a Mária Terézia utasítására emelt kvártélyház, amely napjainkban a megyei levéltárnak ad otthont.
    A megyeszékhellyé válás elősegítette a kézműipar, a vendéglátás fejlődését, a lakásépítést és az értelmiség Zalaegerszegen való letelepedését. Megépült a plébániatemplom, az olai temetőkápolna, a Kálvária. A város a megyegyűlések révén vált ismertté a közéletben: Spissich János, Festetics György, Tuboly László, Pálóczi Horváth Ádám közvetítésével megjelentek a szabadkőműves gondolatok, míg a reformkorban Deák Ferenc és Csány László működése hívta fel Egerszegre a magyar közélet figyelmét.

Városközpont, Csipkeházak

    A múlt századi, nehezen induló fejlődésnek a polgármesterré választott ambiciózus ügyvéd, Kovács Károly adott lendületet. Zalaegerszeget 1885-ben rendezett tanácsú várossá nyilvánították, hamarosan felavatták az Arany Bárány Hotelt, majd a jelenleg Zrínyi Miklós nevét viselő gimnáziumot. Megnyílt a Takarékpénztár, felépítették a városházát, a laktanyát, valamint megkezdődött a Csáktornya–Zalaegerszeg–Ukk vasútvonal építése.
    A század elején megindult a telefon- és villanyhálózat kiépítése, de a korábbi évtizedek városépítő lendülete kissé alábbhagyott: kisiparos-hivatalnok várossá vált Zalaegerszeg. Azért ezekben az években is épültek és készültek a város mai arculatát is meghatározó épületek: felépült a zárda (ma oktatási intézmény) és az olai templom, valamint elkészült Csány László szobra. 1937-ben a közelben feltárták az ország első kőolajmezőjét, az iparág gyors kiépülésével megindult a térség iparosodása. Az ’50-es években megkezdte munkáját a ruhagyár, a tejipar és a kőolajfinomító, a ’60-as években pedig további üzemek, gyárak kezdték meg működésüket, valamint elkezdődött a közműépítés és a tömeges lakásépítés.
    Jelenleg több, a város és az egész megye gazdasági életét meghatározó, országosan ismert üzem működik Zalaegerszegen, így többek között a Flextronics Kft., a Zalahús Rt., a Zalabaromfi Rt., a Zalakerámia Rt., a GE Lighting Tungsram Rt. stb. Zalaegerszeg kiterjedt oktatási-nevelési hálózattal rendelkezik, amelyből nem hiányoznak a felsőoktatási intézmények sem. 1971-ben kezdte meg működését a Pénzügyi és Számviteli Főiskola, 1990-ben indította első évfolyamát a Pécsi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolája. A két főiskolán több mint ezer diák tanul. Zalaegerszeg ma élénk kulturális élettel rendelkező város. A Hevesi Sándor Színház mellett nyáron a Alsóerdei Nyári Színház várja az érdeklődőket. A Városi Hangverseny- és Kiállítóterem az egykori zsinagógából átalakított elegáns épületben várja a zene és a képzőművészet barátait. A Göcseji Múzeumban a megye történetét bemutató állandó és egyéb időszaki kiállítások tekinthetők meg. A magyar szobrászat kiemelkedő alakjaként tartják számon Kisfaludy Strobl Zsigmondot, akinek szintén a múzeumban kereshető fel életmű-kiállítása, de a város közterein is találkozhatunk alkotásaival.
    A Gébárti-tó mellé nemcsak fürödni, pihenni érdemes kimenni, hanem a Kézművesházba is, ahol a népművészet iránt érdeklődők a zalai hagyományok folytatóival dolgozó kézművesekkel találkozhatnak. A néprajzi értékek közül kiemelkedik az országban elsőként, 1968-ban megnyitott Falumúzeum, valamint az Olajipari Múzeum.
    A városban több mint 90 sportegyesület működik, közel 180 szakosztállyal. Különösen nagy népszerűségnek örvend a ZTE KK élvonalbeli kosárlabda-csapata és a Zalahús-ZTE FC professzionális bajnokságban szereplő futballcsapata. Zalaegerszeg baráti-városi kapcsolatot tart Varkaussal (Finnország), Goriziával (Olaszország), Dobriccsal (Bulgária), Klagenfurttal (Ausztria), Kusellel (Németország), Marosvásárhellyel (Románia), Szurguttal (Oroszország), Lendvával (Szlovénia), Varasddal (Horvátország) és Herszonnal (Ukrajna).