Bőség fakad
Az áldozat
királyom ott van nálad
El ne fogjon a bánat
Áldozz ahogy a Földnek áldoz
a nyárközépi Nap
A maszk szól:
Bővölködni annyi
mint nagynak lenni
Fényből mozgás szülessék
Ez a bőség
Királyom
lám
elérted
Nagyság
még egyre feljebb
Ne fogjon el a bánat
Te légy délben a Nap
Úgy zuhogtasd a mélybe
fényáradataidat
Delelőjéről a Nap
Nyugatnak hamar elszáll
Mihelyt megtelt a Hold
fényéből egyre veszt már
Így találjuk az Eget és a Földet
hol teltnek
hol üresnek
az évszakok ahogy
be- és kilélegeznek
Mennyivel inkább illik ez
az emberekre
Hát még a magukba húzódó
s a kiterjedő szellemekre!
A kép szól:
Mennydörög villámlik
Micsoda bőség
Az előkelő ember is
így dönti el a peres ügyeket
hajtatja végre a bűnösökön
a bűnökért a büntetéseket
kezdő kilences
Ahogy haladsz találkozol
egyetlen mestereddel
Összesen tíz nap az egész
s hibátlanul cselekszel
Gyors lépkedés
emelkedés
(Összesen tíz nap az egész
hibátlan jellem tiszta ész
De túl azon a tíz napon
útjába áll a borzalom)
6–2 Sűrű függöny takar
függöny függönyhöz ér
Föltetszik álló délben
a Göncölszekér
Mindjárt ha tenni vágynál
sebes kétség sebez
Járd a hit
útjait
S részed szerencse lesz
(Őszinteség
így tör előre
Megbízhatóságod által benne is
így kaphat erőre)
9–3 Sűrű zuhatagok
Déltájban látsz egy halvány csillagot
Jobbkarod eltörik De nincsenek
rossz előjelek
(Sűrű zuhatagok között
nagy dolgokra sohase futja
Jobbkarja eltörött A végén
fölemelni se tudja)
9–4 Sűrű függöny takar
függöny függönyhöz ér
Föltetszik álló délben
a Göncölszekér
Egy mesterrel találkozol
Ki súlyos sebbel él
Rejtett szerencse-ér
(Sűrű függöny takar
függöny függönyhöz ér
Helyed ma helytelen
Föltetszik álló délben
a Göncölszekér
Fényesincs rejtelem
Egy mesterrel találkozol
Rejtőzködő személy
Jósors
Tettekben élj)
6–5 Jönnek gyönyörű versszakok
Hoznak sok gyönyörű napot
Dicshimnuszokat
Jószerencsét
(Az ötödik hatosban az a jó
Hogy vele jár sok gratuláció)
felső hatos
A házad csupa bőség
Családod függöny rejti
Csak kandikálj ki nézz szét
Nyugalom senki senki
Három esztendő
vendég egy sem jő
Csak a balsors
(A háza csupa bőség
Csapong az Ég peremén
Ajtaján lopva néz szét
Nyugalom senki senki
Elrejtezett az Én)