Zsille Gábor

Báró T. A. végakarata

Sétáljunk: végig a Duna-parton,
finoman,
október perzsaszőnyegén,
száll közénk a sötétség –
Száll közénk a sötétség,
menjünk most haza,
dúdoljunk,
tegyünk hasábokat a kályhába,
kendőt a vállunkra
és legyünk magunk a sorsunk:

nagyasszony, nagyúr, bálterem,
erőszakoltan elmúló korszakok.

(Elnyílnak bőrömön sorban a fények…)

Papírra szülhetnélek téged is,
szavam tömérdek akadt, böjtöltem eleget,
elnyílnak bőrömön sorban a fények, kezdődnél
– és mégsem.