A Szent István körúttól északra Budapest egyik legváltozatosabb kerülete kezdődik. Találunk benne teljesen modern lakónegyedet, családiházas lakóövezetet és két zöld lombú, üdülőktől, fürdőktől, sétálóktól tarkálló szigetet, a Margitszigetet és a Népszigetet.
A XIII. kerület – pontosabban Angyalföld – kialakulásáról már Anonymus krónikája óta vannak emlékeink.
A pesti síkságnak ez a része számos szigetből álló vadvízország volt, a római korban ez a kiismerhetetlen táj biztosította Aquincum védhetőségét. A történeti-régészeti kutatások az első település kialakulását a kelta birodalom hanyatlása utáni időkre (Kr.e. I. század) teszik.
Az első Árpád-házi királyok alatt Angyalföld királyi birtok volt. Szent István király Angyalföld egy részét az esztergomi érseknek adományozta. IV. Béla – egyéb birtokok adományozása fejében – kiváltotta, hogy a Nyulak szigetével (Margitsziget) megajándékozza a Szent Domonkos apácarendet.
A középkori feljegyzések említést tesznek a Vizafogónak nevezett városrészben levő Agaras-tóról, amelynek halászati jogát az apácák védték meg minden külső beavatkozó ellen, mivel a tó számukra jelentős jövedelemforrást jelentett. A mai Angyalföld területén lévő középkori települések sorában megemlíthető Új-Bécs (Nova-Bech, Vibecz-Wybech, Becswara), Jenő (Jenew), Kis- vagy Új-Jenő (Vugyei), Vizafogó (Husonum, Hasenfang, Hasenwurf). I. Lipót 1703-ban kiadott kiváltságlevele említést tesz egy Szent László nevű majorról is, ami a jelenlegi kerület területén áll.
A mai Rákospatak környékén a leghíresebb XVII–XVIII. századból fennmaradt emlékeink között van az Ördögmalom, amely már a római korban működött. A jelenleg használatos Angyalföld elnevezés eredetileg a Rákosmező egy részére vonatkozott. Használata az 1800-as évek elejére vezethető vissza, németből (Engelsfeld) tükörfordítással keletkezett.
Az 1800-as évek végén a kerület még vidékies, falusias jellegű volt. A Duna-parton konflis és lóvasút hozta a szabadfürdőkbe kirándulókat. Angyalföld újkori kialakítása a XIX. század első felében indult meg. Az egyre fokozódó iparosodás következtében a XX. század elejére már a főváros egyik legjelentősebb ipari körzetévé vált, és az is maradt az 1980-as évek végéig.
1930-ban Budapestet 14 közigazgatási területre osztották: az V. kerületből (Lipótváros) a XIII. kerülethez került: Vizafogó, Kikötő-dűlő, Népsziget. A VI. kerületből (Terézváros) átadott részek: Lőportál-dűlő, Erdő-telkek, Felsőbikarét, Angyalföld (Napföld). A törvény hatálybalépését követően, 1938-ban a XIII. kerületben (Magdolnaváros) elöljáróságot hoztak létre. A fenti hét területrészhez csatlakozott Újlipótváros, mely a két világháború között épült ki modern lakónegyeddé.
