Lovász Krisztina

Fogyatkozó ballada

Földtorkú sikolyok,
leszentülő életek indulója.

1. Harangok zubbonyába
    bújnak a hangok.
    Megtelnek a templomok. Kezdődik.

2. Lüktető terek kapuján
    kopogtat egy lány,
    csikóhomlokú szűz,
    a Hold fényeskedik haján:
    ,,Kérem, ez az álarcosbál?’’

3. Belefeledkeznek a táncba,
    nap az éjszakába,
    ez a halálra táncoltatott fény
    balladája.

4. Gyűrűt húz az ég ujjára
    ekliptikák titkos törvénye szerint
    a kiszámíthatóság.
    Geometrikus nász.

5. Árnyékkúp fészkeiben fióka-hadak
    éhesen várják Nap-anyjukat.
    Mint szívünkben az árnyak,
    csak tátják a szájukat.

6. Mélységben fürdő képzetek.
    Kupolás emlékezet mitikus freskóin
    öncsonkító angyalok.

7. Szárnyaikkal betakarnak végsőn,
    mint annyiszor, ha fáztunk.

8. Felettünk az ég: szárnyas szemfedél.
    A bál véget ért. És mégis él.

ZENITRÓZSA