Sebestyén Zoltán

Test test mögött, égiek égisze alatt

Mottó: Porban, próba?
             (Meg-)próba, (meg-)róva?
             (Meg-)óvva?
             -tam.

Képzelődésbe ernyedtem:
Hazám
– nyugalmazott kadencia
Egy karéj kontinensen,
Megkövült lávában kagyló (óh,
én-ujjam ide bökött) –
Itt legyen.

Patkót talpamra verve vetem lábam
Húzom cinkos fémszövetem,
Kapart Szülőföldem fájdalmat jelez:
„– Búcsún terített asztalomnál vendégem
     Lehetsz
     Vesszőből kígyó s vér víz gyanánt,
     Gyökerezz!”

„– Nincs betű mely kötelez, kiáltom,
     (el-)haladok!”
Átlépnélek gabalyodó koordináták, de
mind-mind ragadtok
Ráismerek: piócapolitika béka berkekben (…)
Hegylábra, gerincre zúzok
Patkómmal, fájdalom-vázlatot írok
Tudatunkba

A fáraó birodalmát
Tetvek lakják sártoronyban,
Szívén kívül visel egykori bölcsőm:
„– Távozz akaratod szerint,
     szemünk s tudatunk veszítsen!”
Fel-felbőg(nek)
Emléke(i)m
Gaz-isten(ek) Egyiptomban

„– Magamra hagysz, Mózes?
  – …
  – Elfordítod fejed? Egyiptom fia
     tegnap bogarak szolgája, ma önnön ura!
  – Isten veled!
  – A szénkorong kínál, ha
     porrá lesz és lepereg, hadd…
     Vezesselek!
  – Elég legyen! Végezz!”

Indulatom hidegvére
Megveti a megvetőket,
Állítják:
Marhavésznek és dalfekélynek
Kortynyi bújától korhű az erény;
Hódító eszmékkel pórázon
Bolyongunk
Pogány földön a Nagy Te és
                        a kicsi én

Sáskafelhők-ajánlotta jégzápor
Ránk leltél
Képünkre faragott providencia
Vezess!
Izzó bolyhokban pihenő
Szénkorongot látni,
Égi szemnek fehérjén,
Anyaföldre!
Hol szavamnak éle
Nem hasítja ajkam

Szemünkbe nyúló sötét
Érkezésünk könnybontója;
Nagy Te megáll,
Rendelkezik:
„– Éjnek adom a szénkorongot,
     majd felém fordul s folytatja,
     Hol lajtorja, ott
     Hazád,
     Égi égisz alatt
     Otthonod!”