buSzabó Dezső

harangozok

én csak kongatom tollam
járok-kelek
az összeláncolt házak között
– bogarászgatok
tessék nézni:
milyen szépen
csavarodik be a felhő

* * *

madárijesztő csend
párolog arcomról
a fény gyorsan fogy
bordám billentyűin
akadoznak a szavak
meg se zörrennek
a vízbehaló fák

* * *

kést tartok kezemben
lekurvázom az éjszakát
fejemben sült csirkét forgatok
– csonttal-telt nap-tányér vagyok
ülök a cella-fülkében
mint hegyen
a csípőficamos sziklák
fátyol-arcom
akár a szemfedél