Füzesi Magda

Fekete, fekete

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat.
Milyen jó volna jónak lenni.”

                               (Ady Endre)

Ott voltál minden ölelésben
s én veled voltam Nagycsütörtökön,
a kék pillangók gyertyalángnyi szárnyán,
belém égettek a fekete fények
s te felparázslottál
egy kóbor macska lidérces szemében.
Titoktalan esték, díszevesztett hársak,
ötujjú fenyők
és barna mosolyú gesztenyék
őrzik a börtönt,
miközben talpig páncélba öltöztetett igenek
és felhúzott szemöldökű kérdőjelek
hadakoznak
a harcmező két oldalán.
A halottakat ki bírná megszámolni…
A sebesültek vergődését hallom,
míg vissza nem kúszik odújába
ez az éjszaka is…

Stuart Mária utolsó levele

a védtelenség keresztútján állok
mögöttem kockás napok sorakoznak
és sápatag esték
amikor
a csillagok is levetik
rőtszín palástjaikat
a gondok vasketrecébe
mosolyodból jut
némi sugár
a börtönfalak nyirkos hidegében
gesztenye-láng melegít

Harkályok esőben

… a harkályok harangoztak
miközben lassan hullt a hó
nekidőlt kábán ablakomnak
a délutáni dáridó
felkelt ágyából a vasárnap
körülnézett az udvaron
belelógtak a fenyőágak
az objektívbe és vakon
bólogatott a vízipálma

én nem gondoltam semmi másra
csak esőre és harkályokra
miközben juharágat téptünk
mert bárkát nem mindenki épít
álmainkból kévét kötünk
holnapra kipereg a mag
aranybúza aranyárpa
szelekkel szállni Afrikába
és égni tüzes nap alatt…