Konok Tamás

festőművész (Budapest, 1930. január 9.)

Formes et zônes internédiaires

    Gyermekkorom világa nagyapámék Toldy Ferenc utcai szép kertes háza volt, ahol szüleimmel laktunk. Második otthonunk Győr lett, ahol a bencés gimnáziummal egy időben a zenekonzervatórium növendéke volta Hegedűművésznek készültem. A festés és rajzolás iránti vonzalmamat anyai nagyapám, Sándy Gyula inspirálta, aki a műegyetem építész karán tanszékvezető professzor volt, és mesterien rajzolt. Vázlataimat ő korrigálta. Úgy érzem, örült érdeklődésemnek, folyamatosságot vélt felfedezni egyik ősünk, Ferenczy István (az első magyar szobrász) és dédapám között, aki szintén festőművész volt. 1948-ban felvettek a Képzőművészeti Főiskolára. Mestereim Bernáth Aurél, Berény Róbert és Barcsay Jenő voltak. 1955-ben a Fiatal Művészek Díját, majd 1957-ben Derkovits-ösztöndíjat nyertem. 1958-ban néhány hónapot töltöttem Párizsban. 1959-ben nagy nehézségek után újra Franciaországba utaztam, ahol még az évben a párizsi Lambert Galéria megrendezte első önálló kiállításomat. Az akkori magyar konzulátus azonban útlevelemet érvenytelenítette, és visszatérésre szólított fel. Ekkor telepedtem le végleg Párizsban. Az időben több önálló és csoportos kiállításom volt Hollandiában, Németországban és Párizsban. Többek között részt vettem a Fiatalok Biennáléján Párizsban és Tokióban. 1963-ban a Hartford-alapítvány ösztöndíjával egy évet töltöttem New Yorkban és Kaliforniában. Az ott készült munkáimat a Los Angeles-i Silvan Simone és a New York-i Castellane Galéria mutatta be. Első múzeumi kiállításomat a hollandiai Stedelijk Múzeum rendezte 1964-ben. 1970-ben Francia állampolgárságot kaptam. Majd több építészettel kapcsolatos murális megbízásom volt Zürichben. Az időben kerültem kapcsolatba Schlégl úrral, a neves galériatulajdonossal, aki haláláig több mint két évtized át képviselt, és rendszeresen bemutatta munkáimat Zürichben, a baseli Art-Expókon és számos európai és amerikai galériában és múzeumban. Első magyarországi retrospektív kiállításomat a győri Xantus János Múzeum rendezte, majd feleségemmel, Hetey Katalin szobrászművésszel együtt a budapesti Szépművészeti Múzeum mutatta be munkáinkat 1980–81-ben 1985-től itthon tartózkodásaimkor rendszeresen tanítok a budapesti Műszaki Egyetem rajz tanszékén, ahol címzetes egyetemi tanárnak neveztek ki. Újabb munkáimból 1995-ben a Ludwig Múzeum rendezett retrospektív kiállítást. 1997-ben a francia állam a·Nemzeti Érdemrend lovagrendjével tüntetett ki, 1998-ban Kossuth-díjat kaptam. Párizsban, Zürichben és Budapesten élek.
    Hosszú út vezetett mai stílusom megvalósításáig. Letisztulási folyamat volt ez az időszak, amíg rátaláltam festői mondanivalóm lényegére. a rendet kifejező képszerkesztésre és vonalhálóim végtelenre utaló dinamikájára. Egyik párizsi kiállításom vendégkönyvébe egy ismeretlen látogató munkáimról találóan a következőket írta; „Elvágyódás a térbe, de meggyökerezés a föld mélyében.” Festményeimnek nincs történetük. Rejtett jelentésük van. Egy hely és idő nélküli transzcendens világkép geometriájának „architektúráját” találtam meg képeim szerkezetében.

Önálló kiállítások: Párizs, Tunisz, New York, Washington, Los Angeles, Hamburg, Rotterdam, Angouléme, Köln, Krefeld, Zürich, Hoogeveen, Velence, Austin, Basel, Hága, Genova, Auvemier, München, La Chaux-de-Fonds, Leverkusen, Duisburg, Győr, Budapest, Wiel, Tihany, Szentendre, Sárospatak, Montreux, Miskolc, Stockholm, Bologna, Szombathely.
Művei közgyűjteményekben: Rotterdam, Hamburg, New York, Winterthour, Bern, La Chaux-de-Fonds, Párizs, Cergy-Nouvelle Viele, Budapest (Szépművészeti Múzeum, Petőfi Irodalmi Múzeum, Ludwig Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria), Zürich, Győr, Párizs, Buchs, Miskolc, Veszprém, Esztergom, Pécs.