Zsáky István

festőművész (Budapest, 1930. február 22.)

    Budapest, Kalocsa, Szeged, Orosháza, Szarvas – életutam fontosabb állomásai. Jelenleg Szarvason élek és dolgozom, már negyedik évtizede. Orosházán indult festői munkásságom 1954-ben a főiskola elvégzése után, majd 1960-ban kineveztek a jelenlegi Körös Főiskola Óvóképző Intézetébe, ahonnan 1990-ben vonultam nyugdíjba tanszékvezető főiskolai tanárként.
    A festészet mellett országosan elismert képzőművészeti és tantárgypedagógiai munkásságomért (tankönyvek, tanulmányok) többször részesültem kitüntetésben (Nívódíj, Kiváló munkáért, Brunszvik Teréz-érdemrend, A Szocialista Kultúráért stb.)
    Önálló kiállításaimon (Budapest, Zalaegerszeg, Hódmezővásárhely, Szentes, Kalocsa, Békéscsaba, Békés, Orosháza, Szarvas stb.) a Körösök világát, a természettel együtt élő embert mutatta be, békét és harmóniát kutatva nyugtalan világukban.
    A változó világ változó életérzéseit bemutató alkotásaim számos hazai és külföldi csoportos kiállításon szerepeltek: országos kiállítások, megyei biennálék, vásárhelyi, alföldi, délalföldi tárlatok. Külföldön: Finnország, Bulgária, Románia, Szovjetunió, Szlovákia egy-egy városában csoportos kiállításokon mutattam be festményeimet, melyek több hazai közintézményben is láthatók.
    Képzőművészeti körök vezetőjeként művészeket és művésztanárokat indítottam el pályájukon.
    Vallom: mindenben, ami természettől fogant, felismerni a rejtőzködő csodát, feltárni a harmónia titkait, a művészettel elfogadtatni, ami emberi.



Háromkirályok

Halász