Pécsi „tüke” vagyok, ahogyan mifelénk emlegetik a helybeli régi családok tagjait. Itt születtem és itt élek, ezen a műemlékekkel teli „magyar mediterrán” vidéken.
A családi tradíción kívül talán ez is formálta természet- és művészetszeretetemet.
A fényképezést az 1960-as évek elején kezdtem, eleinte a Mecseki Fotóklub keretében, majd néhány év múlva felvettek a Magyar Fotóművészek és a Magyar Alkotóművészek Szövetségébe.
Mint építész mentem nyugdíjba 1990-ben, azóta a fényképezés tölti ki minden időmet.
Több évtizedes műemlék-kutatási és dokumentálási munkásságomért 1998-ban Kós Károly-díjat kaptam.
A művészetek minden ága érdekel, az irodalom, a költészet, a zene, az építő- és képzőművészet, ezen belül főleg a vizuális témák, melyeknek legifjabb ágát, a fotóművészetet igyekszem művelni.
Korábban természetfotókat készítettem, majd – tervezőirodai munkám kapcsán – az épületek és műemlékek fényképezésével is foglalkoztam.
Később néprajzkutató feleségemmel együtt dolgozva figyelmem a népművészet felé irányult. Sok felvételt készítettem a népi építészet, a kézművesség, a népszokások, a viselet és a népi szakrális emlékek tárgykörében, azaz mindenről, ami napjainkban még tetten érhető.
Kezdetben több hazai és nemzetközi csoportos fotókiállításon és pályázaton vettem részt, ahol díjakat is nyertem. Témáim és felvételeim gyarapodásával, már több mint húsz egyéni tematikus kiállítást rendeztem itthon és külföldön.
Képeim számos művészettörténettel és néprajzzal stb. foglalkozó könyvben és tanulmányban jelentek meg.
Egyéb terveim mellett legfontosabb célomnak tartom, hogy a rohamosan pusztuló természeti és néprajzi értékeket megörökítsem és tovább folytassam ezek kiállításokon való bemutatását és publikálását.
