Kotász Zoltán

(A falu bolondjának vallomása a fülemüle-perben)

három, három, három, három
úgyse többet, semmi mást
nem esküszök vastag könyvre
legtöbben csak Pistának

gyilkosokkal soha dolgom
akinek van: temethet
meghajolok torony iránt
lassan gyűl az esővíz

kalap szélin, ha megbillen
nem loptam én, Bíró Úr
csöcsörészni giz-gaz mögött
bűntelenség, jó napot

ahány féle, gyüjtögetem
kirángattak kuckómból
miért ülnék a fülemen?
tisztelem az anyámat

virágmézet, jó hagymásan
torony iránt, csinállom!
belémrúgott Csendőr Bácsi
tessék nézni, háromszor

három, három – mé ne mondjam?
háromlábú nagyurak!!
asszonkával összetenni
csihadna a nagy izé

nem köllene rugkapálni
befogja a vadsóska
megcsípett egy barna lepke
irtani kell, instállom

elbitangolt a Rigolya
a jegyző meg sikkasztott
ne sikítson, jegyzőnéni
most má futok, dolgom van –