Erdélyi Z. János

Vágy

A Hold arany korongján
a vágy addig kerengjen,
míg végül is lebillen
a végtelen libellán.

Ki hitte volna?

Leszállt a Nap izzó heréje,
s már nem születnek csillagok.
Nyomot csócsál a lábam éhe,
míg trágyalében zsibbadok.

Tőgyből szopó szivornya-bárány
a csöndbe béget éhesen;
fölötte szárnyas, szőke ártány
vadászt vadászik éj-lesen.

Holnapra majd – ki hitte volna? –
a bércek seggén gomba nő,
s bakancsát grátisz égre dobja
a gyönyörért egy bomba nő.