Szauer Ágoston

Megismerés

Hattyúk az alvó, nagy tavon,
a vízi párjuk fejtetőn.
Lent másik fűz és csónak él,
mint lélek, mégis sejthetőn.

Egy jobb szög – szinte érteni…
De szóhoz mégsem lesz elég:
folyton a semmiért merül
a lassuló malomkerék.

Házak

A konkáv lencse-ég alatt
a város némán meglapul,
rendben találni színt, falat.

Alusznak még a kertjeik,
cseréppillák ártatlanul
a házak mélyét elfedik,

és őriznék is titkaik
e kőfejek, bambák, fakók,

de szertehordják másnapig
tudatalatti házlakók.