Böszörményi Gyula

Freud

    Két alakot – férfit és nőt – láttam álmomban. Áttetsző, fehér selyembe burkolva az egyik, persze a nő. Szél fújt. Meleg és erőszakos szél, így a selyem szorosan tapadt az egyébként meztelen és tökéletes alakra.
    Társa, a férfi, megtört arcú öreg, kopott, fekete darócban. Homlokát csuklya takarta, néhány rémítően ősz tincs mégis látszott izzadt homlokán.
    Egymásba karoltak, felém jöttek. Köröttünk erdő, párafoszlányok akadtak a faágakba. Ezt csupán a hangulat kedvéért említem, akkor nem érdekelt.
    Majd megálltak előttem. Halvány mosollyal üdvözöltek, de el nem engedték volna egymást semmiért.
    Összetartoztak. Tudom, a nő a Szerelem volt. De ki lehetett az öreg?
    ……
    Összetartoztak. Tudom, az öreg a Szenvedés volt. De ki lehetett a nő?