Lászlóffy Csaba

Családi végrende(le)tlenség

Mikor már szinte mindegy a mánus mit mutat:
kávé szeszély pókháló – más nem jelzi utad

áll s habzó mosollyal kérdi ő ki soha
nem kockáztatott: hol van az Isten ostora?

s a költészethez holmi köze van-e vajon?
netán a csodák háziipara – unalom?!

mindegy: megfojtott álom betemetett zsivaj
keresni itt vagy lejjebb pár ásóhossznyival

a megnyugvás esélyét (ami még megmaradt
„a nagy lehetőséget” vágom magam alatt)

női képrombolásból különben már elég
a halál arca tisztább érzem leheletét

tanúként (ázott ingem már egy hóemberé!)
vissza a tudatlanság jégkorszaka felé

Ház védőistenére mondom – lányom fiam! –
a jég alól kiolvad hajszálnyi igazam.