Bata János
Dicstelen ezred-vég
Zenés szomorújáték
| Szereplők: | |
| Fiú | |
| A. | |
| F. | |
| Kislány | |
| Igazgató | |
| Postás | |
| Haver | |
| Anya | |
| Apa | |
| Politikus I. | |
| Politikus II. | |
| Katolikus pap | |
| Pravoszláv pap | |
| Katonák kórusa | |
| Angyalok kórusa | |
| katonák | |
| önkéntesek | |
| Prológus | Égett az ég, és
|
I. | |
| Elhagyatott városi udvar, kacat, összevisszaság mindenütt. A fiú egy lépcsőn ül, mellette üveg, kezében műanyag zacskó, ragasztózacskó. | |
| FIÚ | Elmentél hát,
|
II. | |
| Hagyományos bácskai szoba, este van, vacsora. | |
| A. | Már megint hordják a behívókat. |
| F. | Ugyan, hülyeség. Rémhír. Nem hordhatják minden héten. |
| A. | De, de. Délután találkoztam valakivel, aki azt mondta, újra hordják a behívókat. |
| F. | Ki volt az? |
| A. | Nem tudom. Az utcán szembe jött velem, kabátja lobogott a szélben, és valamit motyogott. Amikor odaért hozzám, megállt, megérintette a vállamat, s azt mondta: őt is elviszik. |
| F. | Kit? |
| A. | Nem tudom. Csak ennyit mondott: őt is elviszik, majd közelebb hajolt hozzám, és fülembe súgta: hordják a behívókat. |
| F. | Ugyan, hagyd már. Biztosan valami részeg alak lehetett. |
| A. | Még meg akartam kérdezni tőle, honnan tudja, de hirtelen eltűnt… Te elmész? |
| F. | Hova? |
| A. | Te elmész, ha jönnek érted? |
| F. | Kik jönnek értem? |
| A. | Te elmész, ha jönnek érted? |
| F. | Énértem nem jön senki. |
| A. | Te elmész, ha jönnek érted? |
| F. | Értsd már meg, a rohadt életbe, értem nem jön senki. |
| A. | De az az ember mondta. |
| F. | Mit mondott az az ember? |
| A. | Ha elmész, tudom, többé soha nem jössz vissza. |
Ha elmész,
| |
F. | Nem megyek sehová. |
| III. | |
| Sötét szoba. Éjszaka. Ágyban. | |
| F. | Hallod?… Hallod ezeket a tompa puffanásokat, ezt a görgő morajlást? |
| A. | Nyugat felől jön. |
| F. | Igen, Baranya felől. |
| (A kutyák vonítani kezdenek, hosszan, hangosan. A vonítás ugatásba csap át. Autó áll meg a közelben. Kintről hangok.) | |
| F. | Értem jöttek. |
| A. | Nem, nem. |
| F. | Legyél csöndben. |
| (Hangok továbbra is, becsapódik az autóajtó, az autó el. A kutyák is elhallgatnak.) | |
| A. | Eredj, menj el. |
| F. | Hova? |
| A. | Menj át a határon. Legalább néhány napra. Vagy menj át a szüleidhez. Ott nem fognak keresni. |
| F. | De aztán? Aztán mi lesz? |
| A. | Nem tudom. |
| F. | Mi lesz a néhány nap után? |
| A. | Nem tudom. |
| F. | Mi lesz, ha… |
| A. | Menj át a szüleidhez. |
| F. | Most, éjszaka? Halálra rémülnének. Meg hogy hagyjalak itt benneteket éjszakára? |
| A. | Velünk mi történhet? Semmi. Téged fognak keresni. Minket nem. |
| F. | De ha erőszakoskodnak veled? Ha föltúrják a házat? |
| A. | Nem lesz semmi baj. Eredj, készülődj! |
| F. | Nem megyek. |
| A. | De, de, menj csak. Meglátod, nem lesz semmi baj. |
| F. | Nem megyek. Ha értem jöttek volna, akkor most elvittek volna. Ma éjszaka már biztosan nem jönnek. |
| IV. | |
| Szoba. Otthon. | |
| F. | Találkoztam I.-vel. Azt mondja, biztos forrásból tudja, ezer behívót írtak ki K.-ra. |
| A. | Te Jó Isten! |
| F. | Nagyon félti a férjét. Rá is beszélte, menjen át Sz.-re. Azt is hallotta I., hogy le fogják zárni a határt. R. még ma átmegy. Engem is megpróbált rávenni, hogy menjek át. |
| A. | Menj át te is! |
| F. | Nem is tudom… De ott is hova megyek, mihez kezdek? |
| A. | Csak néhány napra legalább, amíg ki nem derül, vajon igaz volt-e az ezer behívó. |
| F. | Hát, nem is tudom… |
| A. | Menj, gyere, csomagoljunk össze. |
| F. | Nem, nem… |
| A. | Dehogynem, gyere. Holnap majd fölhívsz. Gyere, pakoljunk bele a táskába… Ha valami miatt holnap nem tudnál hívni, majd hívsz holnapután. Nem fog ez sokáig tartani… Törülköző, ing, két váltás fehérnemű, zokni, fogkefe, fogkrém… Holnap, holnapután széthordják a behívókat, s aztán majd meglátod… Aztán majd hazajössz. Ha most elviszik azt az ezer embert, egy ideig nem visznek újakat. |
| F. | Ezer embert! Tudod, mennyi az? |
| A. | Ne törődj most azzal. Csak téged ne vigyenek el. |
| F. | Hát jó, de csak miattatok. (Pakolnak, csomagolnak.) |
| F. | Nem is tudom… |
| A. | Eredj, menj már! |
| F. | Biztos vagy benne, hogy így jó lesz? |
| A. | Persze, persze, menj már. |
| F. | Hát jó, megyek. |
| KISLÁNY | Apa, hová mész? Apa, apa, hová mész!… Ne, ne menj el. |
| A. | Apa nem megy el messzire. Tudod, csak néhány napra. |
| KISLÁNY | Ne, ne. Ne menj el! |
| A. | Gyere szépen, kicsikém. Apa majd jön nemsokára. |
| KISLÁNY | Nem, ne menjen el. |
| A. | Gyere, hagyjad apát. |
| KISLÁNY | Nem, nem akarom. Ne menjen el. |
| F. | Nem megyek sehová. |
| A. | Mi lesz velünk? |
| ANGYALOK KÓRUSA | Ha elmész,
|
V. | |
| Gyorsan változó helyszínek, személyek. F. sodródik. | |
| IGAZGATÓ | Tudja maga is, mint mi mindannyian, mi a kötelességünk. Nem hagyhatjuk cserben a hazát! Ha szólítanak, menni kell. Maga még fiatal ember, sokra viheti. A tehetségét kamatoztathatja, s mi nem feledkezünk meg arról, hogy eleget tett hazafias kötelezettségének. Maguké, fiataloké a jövő. És ezt a jövőt csak olyanoknak adjuk, akik azt meg is érdemlik. Kiváló képességeit, mindannyiunk büszkeségére, őszintén remélem, a harctéren is föl fogja villantani. |
| POSTÁS | Hiába bujkálsz. Egyszer úgyis át fogod venni. Előlünk nem menekülhetsz. Előlünk nem lehet elrejtőzni. És minél később veszed át, annál rosszabb lesz. Ha átvetted volna az elsőt, maradhattál volna a kaszárnyában az újoncokat fogadni. Nem vagy te hülye gyerek, hogy ezt ne értsd meg. Kinek jó az, ha ellenkezel? Csak bajt hozol a családodra is. Ha hívnak, menned kell. És bújhatsz vissza az anyádba is, ott is megtalálunk. Csak egy aláírást, és már megyek is tovább. |
| HAVER | Ugyan, írd alá te is. Én is aláírtam. Mit bírsz? Előbb vagy utóbb, de úgyis elkapnak. És egyszer mindenkire sor kerül. Hát én inkább megyek az elején. Akik előbb elmennek, azok biztosan jobban járnak. És úgyis el kell menni. Hát akkor? Ugyan, ne filozofálj. Vedd át te is. Én már mindent átgondoltam, mindenre fölkészültem. Még egy hét, és indulok. Mit csináljak, bujkáljak örök életemben? Vagy húzzam magammal az asszonyt meg a gyerekeket egy bizonytalan jövőbe? Inkább elmegyek, leszolgálom az enyémet, és kész. |
| ANYA | Ne, fiam, ne menj el. Gondolj arra, őt is anya szülte, az ő halála is valakinek annyira fájna, mint nekem a tiéd. Tudod, gyermekkorodban még annak sem örültem, ha puskával játszottál. Azt szerettem volna, ha mindörökre megmaradsz az én kicsi fiamnak. És amikor megszülettél… amikor megszülettél, keserves sírásra fakadtam, mert tudtam, egyszer elvisznek katonának. Akkor mindenki nevetett rajtam, csak én tudtam, miért sírok. Két karommal már hiába ölelnélek, karjaimban már hiába óvnálak… |
| APA | Sajnálom, fiam, hogy el kell menned. Nem ilyen jövőt szántam neked. Nem ezt akartam. Nem így akartam. Igazából soha nem hittem el, hogy ez még egyszer megtörténhet. Hogy veled is megtörténhet az, ami velem és nemzedékemmel. Csak nekem sikerült… Sikerült megszöknöm az önkéntesnek mondott brigádból. Pedig kezünket összekötve tereltek bennünket a gyülekezőhelyekre. De nekem sikerült. Mert mi talán mások voltunk még. Keményebbek, szívósabbak. Nagyon félek, fiam, neked már nem fog sikerülni. |
| POLITIKUS I. | Most, amikor a haza végveszélybe került, mindenkinek föl kell sorakoznia a zászló alá. Mindenkinek, az egész népnek egyként kell kiállnia a haza védelmére. Végre eljött az idő, hogy ősi földjeinket egyesítve végérvényesen beírjuk magunkat a történelembe. Mert a mi népünk mennyei nép. Mi kisebbség sehol nem lehetünk. Minden talpalatnyi hely, ahol őseink szent tűzhelyei valaha is voltak, a miénk kell hogy legyen. És a miénk is lesz. Nincs, ki föltartóztathatna bennünket. Nincs, ki ellenállhatna nekünk. Mert mi egy nép, egy ország vagyunk – és vezérünk is egy. A hazáért halni szent! |
| KATOLIKUS PAP | A mi Urunk, Jézus Krisztus a béke és a szeretet Ura. Hallgassatok az Ő szavára. Kövessétek az Ő útját. Az Ő útja az egyetlen járható út. Ne tévesszenek meg benneteket hamis próféták, bosszúért lihegő galád vezérek. A mi utunk csak a béke és a szeretet útja lehet. Minden más út a pusztulásba vezet. Ha jönnek értetek a háború veszett angyalai, hiteteket ne veszítsétek, mert tudnotok kell: ha az Úr velünk, ki ellenünk? – És Ő velünk is lesz, ha meghallgatjuk szavát, ha megőrizzük a békét. |
| PRAVOSZLÁV PAP | Az Úr, a seregek Ura nevében megáldalak titeket és szent fegyvereiteket. Mint az Úr a fáraó népét, pusztítsátok úgy ti is az ellenséget. Mert a háború szent. Mert e háború szent. Szent, szent, szent. Parancsunkat az Úrtól kaptuk, és az Úr velünk harcol! Az Úr nevében menetelünk ősi, szent földjeink fölszabadítására. A Seregek Ura velünk! A Háború Ura velünk! Győzhetetlen nép vagyunk. Késeitek éle ki ne csorbuljon, golyóitok mind célba találjanak, és ti, mennyei népünk fiai, ti fáradhatatlanul harcoljatok. Kegyelmet ne ismerjetek, mert ki nincs velünk, az mind ellenünk! |
| POLITIKUS II. | Véreim, magyarok! Ez a háború nem a mi háborúnk. Azok az emberek nem a mi ellenségeink. Ez a hadsereg nem a mi hadseregünk. Nekünk nem kell és nem is szabad részt vennünk az öldöklésben. Nemcsak azért, mert a frontokon magyar testvéreinkre is lőni kellene, hanem azért sem, mert nekünk semmi közünk az ő vérgőzös elképzeléseikhez. Bátorság, kitartás. Adjanak erőt mindannyiunknak azok a tartalékosok, akik szembe mertek fordulni a katonai gépezettel. Azok, akik nyíltan kimondták: ezt a háborút mi nem tudjuk vállalni. |
| (A színre berontanak katonák, F.-t megragadják, az megpróbál ellenállni, de a katonák magukkal viszik.) | |
| VI. | |
| Kaszárnyaudvar. Civil férfiak hosszú sora egy épület előtt. Az épületből neveket kiáltanak, egy-egy név elhangzása után belép egy-egy férfi az épületbe, majd kis idő múlva az épület másik felén távozik, már egyenruhás katonaként. Olyan nevek hangzanak el, mint Kovács, Fehér, Urbán, Sánta, Boros, Kőszegi, Eperjes, Magyar, Takács, Barna, Tillinkó, Vince, Cselédes, Baranyi, Szántó, Lovas, Almási, Kenyeres, Ábrahám, Csizmadia, Apró, Szűcs, Varga, Kocsis, Szabó, Ágoston, Fülöp, Huszár, Fekete, Ács. Miközben a neveket halljuk. | |
| F. | Hol vagy? Merre vagy?
|
(F. is civilként bemegy az épületbe, és katonaként jön ki belőle. Miután minden civilből katona lett) | |
| KATONÁK KÓRUSA | Itt e dicső század
|
VII. | |
| Otthon, F. katonaruhában. | |
| F. | Hahó, ki van itthon? Hahó! Merre vagytok? |
| A. | Igen… rögtön… te jó ég, te vagy az? Hát te vagy az. Úristen, hogy nézel ki? |
| F. | Látod, katona lettem. |
| A. | Katona lettél. |
| F. | A gyerekek? |
| A. | Iskolában. |
| F. | Iskolában? |
| A. | Hát persze. Fél egykor ér véget a tanítás. Még nem jöttek meg. |
| F. | Tanítás?… Iskola?… Mióta van iskola? |
| A. | Ugyan, ne hülyéskedj már. Hogyhogy mióta van iskola? |
| F. | Iskola nem volt. És most sincs. Nincsenek tantermek, nincsenek padok, székek. Nincs iskolacsengő és nincsenek tanárok sem. És… és nincsenek diákok sem. Se fiúk, se lányok… Nincsenek, nem is voltak soha. Soha, soha! |
| A. | Mi van veled? Mit beszélsz? |
| F. | Nincs tábla és nincs kréta. A tábla szélén nincs szivacs. A falon nincsenek képek, a szekrényekben szobacipők és dolgozatfüzetek. Nincs iskola. Nincs. És a diákok… Soha diákok sem voltak. Soha, soha! |
| A. | Istenem, mi van veled? Nyugodj már meg, hallod? |
| F. | Nincs iskola! Nincsenek diákok… Ott voltam én is… |
| A. | Hol? |
| F. | Ott, ahol az iskola helyén üszkös romhalmaz volt. És a romok között… a romok között elszenesedett kezek, lábak. Bomló, szétroncsolt arcok. Görcsbe merevedett ujjak. Cipők, lábak test nélkül. Érted? Lábak test nélkül, kezek test nélkül… Ó, Istenem, Istenem… |
| A. | Gyere, gyere, nyugodj meg. |
| F. | Láttam, ahogy egymást ölelték, kicsinyke lányok, egymást ölelték, hallottam sikolyukat, hallottam sikolyukat… |
| A. | Gyere már, nyugodj meg. Na, jól van, nyugodj meg. |
| VIII. | |
| Otthon. | |
| A. | Muszáj visszamenned? |
| F. | Hogy érted, hogy muszáj? |
| A. | Talán meg lehetne oldani, hogy ne menj vissza. |
| F. | Ugyan. |
| A. | De, talán meg lehetne próbálni. |
| F. | Nem lehet. |
| A. | Próbáld meg, szökj át a határon. |
| F. | Akkor, amikor még lehetett volna, sem próbáltam, nemhogy most. |
| A. | Miért, mi van most? |
| F. | Most katona vagyok. Vissza kell mennem az egységemhez. |
| A. | Most hülyéskedsz? |
| F. | Nem, dehogyis. |
| A. | Milyen egységhez kell visszamenned? |
| F. | Az enyémekhez. A mieinkhez. |
| A. | Próbáld meg, szökj át a határon, s egyszer csak véget ér ez az őrület… Majd eladunk mindent, és utánad megyünk a gyerekekkel. Odaát elölről kezdenénk mindent. |
| F. | Nem lehet. Most már nem lehet. Visszavárnak. |
| A. | Te megőrültél? Kik várnak vissza? |
| F. | Az egységem. |
| A. | Az egységed? És a gyerekek, meg én? Te őrült vagy! Miféle egységről beszélsz, amikor itt vagyok én meg a gyerekek?… Az nem számít? |
| F. | De, számít… csak vissza kell mennem. |
| A. | Kérlek, ne menj vissza! A gyerekeinkre kérlek, a szerelmünkre, az évekre, amiket együtt töltöttünk, kérlek, ne menj vissza! |
| F. | Nem lehet. |
| A. | Ne menj vissza, mert ottveszel. Megölnek, megbolondulsz. Nem fogsz soha többé visszajönni. Mi lesz velünk nélküled? |
Ha elmész,
| |
F. | Muszáj visszamennem. |
| A. | Ne, kérlek, ne… |
| IX. | |
| Katonák szálláshelye, tulajdonképpen egy volt lakóház, csak minden összedobálva, feldúlva. Föltűnően sok üveg szanaszét. Sörösládák. | |
| I. KATONA | Na, milyen volt otthon? |
| F. | Jó. |
| I. KATONA | Az asszony megismert még? |
| F. | Meg. |
| I. KATONA | Nem találtál ott senkit? |
| F. | Nem. |
| I. KATONA | Sikerült az asszonyt jól megkefélned? |
| F. | Te rohadt szemétláda. Fogd be a pofád, mert agyonverlek! Érted! A kurva anyádat! |
| I. KATONA | Na, na, nyugi, haver, nyugi. |
| II. KATONA | Elég legyen! Hagyjátok abba! |
| F. | Mit szarakodik velem? Kitaposom a belét, ha nem hagy békén! |
| I. KATONA | Nyugi, haver. Én is ott leszek. |
| F. | Hát akkor gyere, te rohadék! |
| II. KATONA | (Pisztolyával a levegőbe lő.) Hagyjátok abba! (F. és az I. Katona lenyugszanak.) |
| II. KATONA | Néhány nap múlva el fogod felejteni. |
| F. | Tudom, de most még nagyon rossz… Fölfoghatatlan ez az átmenet a normális életből a háborúba. Otthon minden nyugodt, meleg. Talán jobb lett volna haza sem menni. |
| II. KATONA | Fogd! (Üveget nyújt át F.-nek.) Egy hét múlva a látogatásod emlékké fakul már. Olyan emlék lesz, mint a gyerekkorod, a gyerekeid, a munkád, az összes rokonod. Tudni fogod, valamikor, régen volt idő, amikor még nem volt háború, volt egy normálisnak mondható életed, aztán valami történt, s te belekerültél egy olyan világba, amit elképzelni sem tudtál. Fölborult minden addigi értékrend, összeomlott az addigi életed. Örökre eltűnt. Mert ha meg is ússzuk, a mi életünk többé már nem lesz olyan, mint volt. A háborút magunkkal fogjuk cipelni a halálunkig. Meg még tovább, azon is túl. Mert a gyerekeinkben is tovább fog élni. |
| I. KATONA | Mit beszéltek itt összevissza. Azért vagyunk itt, mert itt kell lennünk. Vállaltad te is, meg te is. Ahogy én is. Ha nem akartad volna, el sem kellett volna jönnöd. De most itt vagyunk. Mindannyian. Inkább adjatok még cigit. |
| II. KATONA | Nem akartam. Egyáltalán nem akartam, de már nem bírtam a zaklatásokat sem. Négyszer küldtek behívót. Az ötödikre jelentkeztem. Ha megszólalt a csengő, mindannyiunknak görcsbe rándult a gyomra. A feleségem nem mondta, de láttam rajta. Meg a gyerekeken is. Teljesen ki voltunk akadva. |
| I. KATONA | Hülyeség. Nem így kell fölfogni. Vedd úgy, hogy ez is csak egy jó buli. Én csak egy behívót kaptam. Nem mondom azt, hogy vártam, de nem is bánom, hogy itt vagyok. |
| II. KATONA | Hülye vagy. |
| I. KATONA | Miért? Munkám már két éve nem volt. Próbáltam alkoholt csempészni. Meg benzint is. Ment is a dolog, amíg le nem buktam. Elvették az autómat. |
| F. | Hány literes volt a tartálya? |
| I. KATONA | Csak kétszáz. A benzinnek. Meg száz az alkoholnak. Odafelé alkohol, visszafelé benzin. Szóval, jól működött. De aztán megtükröztek a határon, és ottfogták a Merdzsót. |
| II. KATONA | Miért nem vettél másik kocsit? |
| I. KATONA | Mert az útlevelem is megtelt. Már a belső borítóra is ütöttek pecsétet. A rendőrségen azt mondták, addig nem adnak másikat, amíg el nem megyek védeni a hazát. Hát most itt vagyok. Védem a hazát, egy másik országban. Ezzel meg ezzel. (Egyik kezében üveg, a másikban cigaretta. Mindhárman jót nevetnek. Gránát süvítése hallatszik, becsapódik, a repeszek halálosan megsebesítik I. Katonát.) |
| F. | Fedezékbe, fedezékbe! |
| II. KATONA | Vigyázz! (Puskáik után kapnak, vaktában lövöldöznek.) |
| X. | |
| A helyszín ugyanaz. | |
| I. ÖNKÉNTES | Gyerünk, emberek, gyerünk! Sorakozó, gyerünk, gyerünk! Mozogjatok! Ébresztő! Gyerünk, gyerünk! (Nyolc-tíz katona felsorakozik, közöttük van F. és a II. Katona is.) |
| HADNAGY | Nos, emberek. Elérkezett az igazi bevetés ideje. Ti lesztek azok, akik fedezik az önkénteseket. Repülőink és tankjaink az első hullámban bombáznak. Azután az önkéntesek vonulnak végig a falun. Őket követitek ti. Mindent, ami még akkor is mozog, meg kell semmisíteni. Kegyelem nincs senkinek. Hadifogoly nincs, csak ellenség van, akiket meg kell semmisíteni. Remélem, érthető? |
| F. | És mi lesz a gyerekekkel? |
| HADNAGY | Nincsenek gyerekek. Ellenség van. Ellenség! Világos? |
| F. | De olyan falu nincs, ahol nincsenek gyerekek meg asszonyok. |
| HADNAGY | Nincsenek gyerekek, meg asszonyok sem. Érthető? |
| II. KATONA | Én nem tudom megcsinálni. |
| HADNAGY | Mit nem tudsz megcsinálni? |
| II. KATONA | Nem tudok gyerekekre lőni. |
| HADNAGY | Lépj ki a sorból! Mondom, lépj ki a sorból! (II. Katona kilép, a Hadnagy előrántja revolverét, és közelről fejbelövi II. Katonát. A többi tartalékost, mire észhez térne, csőre töltött fegyverekkel az önkéntesek körbefogják.) |
| HADNAGY | Van-e még valaki, akinek el kell magyaráznom a feladatát? Ez háború! |
Ez itt háború,
| |
KATONÁK KÓRUSA | (kesergő)
Itt e dicső század
|
XI. | |
| Rögtönzött kórház. Sebesültek tábori ágyakon, a földön. Jajveszékelés. | |
| III. KATONA | Ne, ne, nem akarom! (Amputálják a lábát.) |
| IV. KATONA | Mit csináltok? Mire vártok? Gyertek már! A jó anyátokat! Gyertek, gyertek! |
| III. KATONA | A lábam! Ne, ne vágjátok le a lábam! Nem engedem. Megőrülök, úgy fáj, ne, ne! |
| IV. KATONA | Fedezzetek bennünket. Itt most átvágunk! |
| V. KATONA | Vágd el a torkát! Ne ordítson, vágd már! |
| III. KATONA | A lábam, a lábam… |
| IV. KATONA | Vigyázz! Bekerítenek. Figyelj oldalra, ott az ellenség. Ott vannak. Lőj, lőjetek már! |
| III. KATONA | A lábam… |
| IV. KATONA | Ne engedjétek át őket! Hol vannak a repülők? Miért nem jönnek már? |
| V. KATONA | Tovább, tovább! Vért akarok! Még több vért! |
| IV. KATONA | Tüzeljetek, a kurva anyjukat, lőjétek őket! |
| V. KATONA | Gyere te is, szépségem. |
| III. KATONA | A lábam! |
| V. KATONA | Vért, vért! |
| IV. KATONA | A repülők! Itt vannak a repülők!… Mit csináltok? Ne, ne bennünket, itt mi vagyunk! Rohadtak, hát nem látjátok, hogy itt mi vagyunk? |
| V. KATONA | Vért akarok, még több vért! |
| IV. KATONA | Megőrültetek? Ne ide lőjetek, barmok! Ne ide! |
| V. KATONA | Téged is, meg téged is, meg még téged is, te vén ringyó, büdös kurva. |
| IV. KATONA | Ne, ne ide! A rohadt anyátokat, ne ide! Ott van az ellenség, hát nem látjátok? |
| III. KATONA | A lábam, mi lesz velem láb nélkül? A lábam! |
| V. KATONA | Vért! |
| IV. KATONA | Szétlőtök bennünket, barmok. Ne lőjetek ránk! Itt mi vagyunk. |
| V. KATONA | Még vért akarok! Fürödni akarok benne. Vért, vért! |
| III. KATONA | (Leesik az ágyról, a földön fetrengve.) A lábam. Nem engedem. Nem adom a lábam. |
| IV. KATONA | (Párnáját a fejére szorítja, zokog.) Ne lőjetek bennünket, ne lőjetek bennünket. |
| V. KATONA | Segítség, megfulladok, segítség! Elmerülök, segítség, megfulladok. |
| XII. | |
| Katonák szálláshelye. | |
| VI. KATONA | Megúsztuk. |
| F. | Meg. |
| VI. KATONA | Rosszabbul is járhattunk volna. |
| F. | Igen. |
| VI. KATONA | Maradt még a pálinkából? |
| F. | Nézd meg. |
| VI. KATONA | Na, ez mára elég is lesz. Holnap meg majd csak hoznak. Kérsz? |
| F. | Nem. |
| VI. KATONA | Cigit? |
| F. | Nem. |
| VI. KATONA | Láttad te is? |
| F. | Mit? |
| VI. KATONA | Hogy a mieink bombáztak bennünket? |
| F. | Láttam. |
| VI. KATONA | És? |
| F. | Mit és? |
| VI. KATONA | Hogy tehettek ilyet? |
| F. | Nem tudom. |
| VI. KATONA | Rohadt dögök. Hogy tehettek ilyet? Előbb belénk eresztettek két sorozatot, majd a következő hullámban meg bombáztak bennünket. A kurva anyjukat. |
| F. | Azt. |
| VI. KATONA | Hányan másztunk ki belőle? |
| F. | Nem tudom. Talán tízen, tizenketten? Nem tudom. |
| VI. KATONA | Úgy, tízen, tizenketten. De hogy nem tudták, hogy ott mi vagyunk? |
| F. | Nem tudom. |
| VI. KATONA | Úgy lehet, tudták. |
| F. | Lehet. |
| VI. KATONA | Úgy lehet, szándékosan akartak kinyírni bennünket. A kurva anyjukat. |
| F. | Lehet. |
| VI. KATONA | Te, ezek mindenre képesek. Láttad, mit csináltak az önkénteseik? |
| F. | Láttam. |
| VI. KATONA | Őrjöngtek. Megőrültek… Te, ezek bennünket sem kímélnének. |
| F. | Nem hát. |
| VI. KATONA | Őrült banda. Mocskos gyilkosok. A kurva anyátokat, piszkos gazemberek! Haza akarok menni! Haza akarok menni! |
| F. | Engedjetek haza bennünket! Haza akarok menni! |
| VI. KATONA | és F. (együtt) Haza akarok menni! Haza akarok menni! Haza akarok menni! |
| F. | (leroskad) |
| VI. KATONA | (mellé) Igyál. |
| F. | (Az üveg után kap, amíg iszik, VI. Katona cigarettát vesz elő, mindketten mohón szívják, s közben megisszák az egész üveg pálinkát.) A töltényes ládák üresek voltak, pedig a pecsétet mi téptük le róluk. |
| VI. KATONA | Meg volt, akit pisztollyal küldtek ki a frontra. |
| F. | Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy véletlenül elsült az a puska. |
| VI. KATONA | Ha az el nem sül, biztosan mi is ott maradunk, éppen úgy, mint a hatodik szakasz. |
| F. | Azok, akiknek hatvan, hetven halottjuk volt? |
| VI. KATONA | Igen, és a halottaiknak lógott a bele, ahogy hozták őket vissza az ütközet után. |
| F. | Igen, ez volt az egyetlen szerencsénk. Miután az a puska elsült, micsoda lövöldözés kezdődött! Mi azt hittük, ők támadtak meg bennünket, ők meg azt, hogy mi indítottunk támadást. |
| VI. KATONA | Az őrült tankosok a fejünk fölött kezdtek el lövöldözni. Másfél méter sem volt. |
| F. | Visszavonuláskor meg majd eltapostak bennünket. |
| VI. KATONA | A rohadt anyjukat. Ilyen szervezetlenséget. |
| F. | Nem szervezetlenség ez. Nagyon is meg volt szervezve. Majdnem tökéletesre sikeredett. Ha az a puska nem sül el… Haza akarok menni! |
| VI. KATONA | és F. (együtt) Haza akarunk menni! Haza akarunk menni! Haza akarunk menni! |
| ANGYALOK KÓRUSA | Millió, millió éve már
|
XIII. | |
| Utca, önkéntesek. | |
| I. ÖNKÉNTES | Ott van, oda lőjetek, tűz! (Egy házra tüzelnek, hosszan, kíméletlenül.) |
| II. ÖNKÉNTES | Gyere ki! Nincs semmi esélyed, gyere ki! (Még néhányat belelőnek az épületbe. Fölemelt kezekkel előjön két hét-nyolc éves forma gyerek meg egy öregasszony.) |
| I. ÖNKÉNTES | Ki van még bent? |
| ÖREGASSZONY | Senki. |
| I. ÖNKÉNTES | Ne hazudj, te vén ringyó! Ki van még bent? |
| ÖREGASSZONY | Mondom, senki. |
| II. ÖNKÉNTES | Tegnap innen lőttek bennünket. |
| ÖREGASSZONY | Kicsoda? Talán ezek a gyerekek vagy én? |
| I. ÖNKÉNTES | (Újabb sorozatot lő a házra.) Gyere elő! |
| ÖREGASSZONY | Mondom, nincs bent senki. |
| I. ÖNKÉNTES | (Fejével int a többi önkéntesnek, azok további lövöldözéssel, gránátokkal „beveszik” a házat.) |
| III. ÖNKÉNTES | Nem találtunk senkit. |
| I. ÖNKÉNTES | Hova bújt el? |
| ÖREGASSZONY | Kicsoda? Mondom, nincs itt senki. Nem is volt rajtunk kívül. |
| I. ÖNKÉNTES | Hazudsz! Ki volt az, aki tegnap ránk lőtt? |
| ÖREGASSZONY | Innen senki. Nem látod, egyedül vagyok a gyerekekkel. |
| III. ÖNKÉNTES | (Kést szegez az Öregasszony torkának.) Hova rejtettétek el? |
| ÖREGASSZONY | Sehova. Nem is volt kit elrejteni. |
| III. ÖNKÉNTES | Hazudsz, kutya! (Egy hirtelen mozdulattal elkapja az egyik gyereket.) Mondd meg, vagy meghal a gyerek. |
| ÖREGASSZONY | Nem, ne, nem volt senki! |
| III. ÖNKÉNTES | (Elvágja a gyerek torkát, ellöki magától, és megragadja a másik gyereket.) Hova rejtetted el? |
| ÖREGASSZONY | Sehova. Kérlek, ne! Ne, inkább engem ölj meg. Ne! |
| III. ÖNKÉNTES | (Azonos módon megöli ezt a gyereket is.) Beszélj, te vén kurva! Hol van? Hol? |
| ÖREGASSZONY | Nincs senki. |
| III. ÖNKÉNTES | (Elvágja az öregasszony torkát is, belerúg.) |
| I. ÖNKÉNTES | Gyerünk! |
| ANGYALOK KÓRUSA | Millió, millió éve már
|
XIV. | |
| Kórház. | |
| I. ÖNKÉNTES | Én vagyok a templomtorony. Célozz! Tűz!… Nem hallod, te bamba! Én vagyok a templomtorony. |
| II. ÖNKÉNTES | De mivel lőjek? Ágyúval vagy puskával? |
| I. ÖNKÉNTES | Mit akarsz eltalálni? A tornyot vagy a harangozót? |
| II. ÖNKÉNTES | Nem is tudom. Inkább a harangozót. |
| I. ÖNKÉNTES | Célozz! Tüzelj! |
| II. ÖNKÉNTES | (Mintha puskát tartana a kezében.) Talált! |
| I. ÖNKÉNTES | A fenét. Mellé lőttél, te bamba. |
| II. ÖNKÉNTES | Akkor lövök ágyúval. (Céloz.) Nem talált. |
| I. ÖNKÉNTES | Még egyszer! |
| II. ÖNKÉNTES | (Újra hosszasan céloz.) Talált! |
| I. ÖNKÉNTES | Talált! Ledőlt a torony, és vele a harangozó is. |
| II. ÖNKÉNTES | Eltaláltam, eltaláltam! |
| I. ÖNKÉNTES | Jól van, fiam. Kitűnően célzol. Méltó vagy arra, hogy tagja lehess egységünknek. Ha így folytatod, kitüntetésben is részesítünk. |
| II. ÖNKÉNTES | Nagy büszkeség számomra, hogy a hazámat szolgálhatom. |
| III. ÖNKÉNTES | (Pöfögve, mint a kisgyerekek.) Én vagyok a buldózer. Én vagyok a buldózer. |
| I. ÖNKÉNTES | És te, fiam, hogy szolgálod a hazát? |
| III. ÖNKÉNTES | A tőlem telhető legjobban. Minden hullát összetúrtam, még a kukoricást is letaroltam, nehogy véletlenül maradjon egy-két halott, amiből aztán azok a seggfej kéksapkások problémát csinálhatnának. Én vagyok a buldózer. Én vagyok a buldózer. Jó nagy gödröt ástam, abba túrtam bele mindet. A sok rohadékot. |
| I. ÖNKÉNTES | Derék, derék. |
| III. ÖNKÉNTES | A disznók nem akarták adni őket. Némelyik annyira mohó volt. Pedig voltak jó két mázsásak is. És csak zabáltak, zabáltak… Én vagyok a buldózer, én vagyok a buldózer. |
| I. ÖNKÉNTES | (II. Önkénteshez) Látod, fiam! Akinek ilyen katonasága van… Büszke vagyok rátok. Nagyon büszke. |
| KISKATONA | (Hirtelen fölül az ágyában, kezével hadonászik.) |
| I. ÖNKÉNTES | Te mit csinálsz?… Állj vigyázzba előttem, ha hozzád szólok! Mit csinálsz? |
| KISKATONA | (Továbbra is csak hadonászik, értelmetlen szavakat nyög, nyüszít.) |
| I. ÖNKÉNTES | Mit csinálsz, te barom? Nem hallod? Válaszolj, te szarházi! Hallod-e? Hozzád beszélek! |
| KISKATONA | Tűz, tűz, tűz van… ég, égnek, nem akarom… nem bírom elviselni, nem… megvakulok a lángoktól, nem bírom… elviselni ezt a bűzt… nem… ne hordjátok ide őket… elég volt… lángol… a szeme… a fogai… ne… ne… nem bírom ezt a bűzt… ember… máglya… ember…. máglya… emberek… embe… rek… máglya… mág… lya… ember… mág… lya… a lángok… engem is égetnek… égetnek… engem is… |
| I. ÖNKÉNTES | Vigyázz! Állj előttem vigyázzba! |
| KISKATONA | A lángok… a lán… gok… a tűz… ó… nem… nem… |
| I. ÖNKÉNTES | Megtiltom! Vigyázz! Megtiltom! |
| KISKATONA | A lán… gok… hánynom kell… a bűz… |
| I. ÖNKÉNTES | Vigyázz! Vigyázz! Jobbra igazodj! Vigyázz! |
| KISKATONA | A… bűz… a lángok… nem… nem, nem… |
| I. ÖNKÉNTES | (II. Önkénteshez) Hozzám! Hallgattasd el ezt a barmot! |
| II. ÖNKÉNTES | (Egy párnát a Kiskatona fejére szorít, az megfullad.) |
| I. ÖNKÉNTES | Vigyázz! Igazodj!
|
XV. | |
| Katonák szálláshelye. | |
| TISZT | Emberek, ébresztő, gyerünk, gyerünk! A néphadsereg vezérkara különleges csemegében részesít ma benneteket. Olyan pornót láttok, amitől elsül a farkatok. |
| NÉHÁNY KATONA | Éljen, éljen! (Füttyögnek is hozzá.) |
| F. | A hülye anyátokat. |
| TISZT | Meglátjátok, hogy csinálják a nagymenők. |
| VII. KATONA | Úgy, ahogy én is szoktam. |
| TISZT | Csak aztán a tüzérek nehogy időnap előtt elsüssék az ágyúikat. |
| VII. KATONA | Attól te ne tarts! Az én ágyúm mindig időben sül el. És még mekkorát durran! |
| F. | Éppen ez hiányzik nekünk. E nélkül meg sem lettünk volna! |
| TISZT | (F. felé fordul.) Valamit mondtál, katona? |
| F. | Csak annyit, hogy e nélkül meglettünk volna. |
| TISZT | Nem kötelező, katona. Te majd csukd be a szemedet. |
| VII. KATONA | Vagy fordítsd el a fejedet. |
| F. | Anyádat, hülye buzi. |
| TISZT | Gyerünk, gyerünk, kezdődik a mozi! (Vetítőt hoznak be, a filmet a falra vetítik.) |
| VIII. KATONA | Hű, nézd, micsoda cicik! |
| VII. KATONA | Add ide, add ide nekem. |
| VIII. KATONA | Ide, nekem. |
| VII. KATONA | Anyám, milyen fara van. |
| VIII. KATONA | És hogy kever. |
| VII. KATONA | Te mit csinálnál vele? |
| VIII. KATONA | Csak lenne itt, majd megmutatnám. |
| VII. KATONA | Gyere, gyere, adjál nekem is. |
| VIII. KATONA | Nőt akarok, nőt akarok! |
| VII. KATONA | Majd én megmutatnám neked, hogy célzok. |
| VIII. KATONA | Nőt akarok! |
| VII. KATONA | Megőrülök, gyere ide, gyere, gyere! (Hatalmas robbanások hallatszanak, villanások kíséretében. Olyan erősek a robbanások, hogy az épület beleremeg.) |
| IX. KATONA | Fedezékbe, fedezékbe! Bombáznak bennünket. (Nagy zűrzavar, egyesek puskáikkal lövöldöznek, közben a robbanások tovább hallatszanak. Lökdösődés, fejetlenség.) |
| TISZT | (Berohan.) Nyugalom, emberek, nyugalom. Hallod, állj! Állj meg, ne rohanj! (Föllökik, előrántja pisztolyát, az egész tárat a levegőbe engedi.) Nyugalom, álljatok meg. Ezek a mieink. Álljatok meg! A tüzérségünk lövi őket. Állj meg! Hát nem látod, hogy ide nem csapódik be gránát! Állj már meg, te őrült! A mieink ezek. Hallod! A mieink ágyúznak. (A katonák lassanként lecsillapodnak, miközben az ágyúzás tovább folyik, röhögésbe törnek ki. Elül az ágyúszó. A hirtelen támadt csendben.) |
| VIII. KATONA | Hol van az a nagymellű, szőke dög? Nézzük tovább a filmet! |
| (Egyre erősödő zúgás hallatszik, becsapódik egy rakéta. Hatalmas robbanás.) | |
| XVI. | |
| Katonák szállása. Mindenfelé törmelék, hullák, jajgató sebesültek. F. botladozik a sebesültek és a hullák között. | |
| F. | Felejtselek-e téged, vagy talán téged? És te feleded-e a rád fröccsenő vért? Te voltál az, ki embert fűrészelt, és te, ki anyjából vágta ki gyermekét? Te, te szétrobbantott fejű szörny, te hány emberi fejet vágtál le? S ő volt a társad, kivel emberfejekkel labdáztál? Felejtsem-e a mérhetetlen kínt, a szenvedést, amit okoztatok… és okoztunk? Agyamból hogyan törölhetném az üszkös gerendák és a bomló hús szagát? Hogy a sírást és a zokogást? Hány megcsonkított hulla, fölfújódott jószágok, emberi és állati tetemek összekeveredett halmai. |
| KATONÁK SZELLEMKÓRUSA | Itt e dicső század
|