Timár György

1958

(Töredék)

Valahol örökké orálkodik
a rettenet. Mint például a macska
szemében, s ahogy összerándul a
két ugróláb. Vagy mint a Vertigóban
az iszonyat-tág kék szem, amikor
a James Stewartot meglegyinti. Ez volt,
ez volt az a nyár, mikor a kis Anna
a Lukácsban, tizenkét évesen egyetlen
nézésemtől úgy összerándult (macskaláb!),
mi férfiak meg jobbára zsugáztunk. Pedig a
rettenet váltig itt orálkodott köröttünk,
egész közel, a városunkban. S mifelénk nem
Hitchcock úr álmodta. Bizony, e helyt csak
néhány valódi kenderkötél végén
himbálózott egynémely főszereplő
és rándult össze lába, mialatt mi – – –

Három disztichon

A baj két arca 1.

Az, mire vágyakozol, mindig csak bajt hoz a házhoz.
      Ellenben ne feledd: bajból kél ki a jó.

A baj két arca 2.

Mást választott. Hála az égnek. Hogyha nem így dönt,
      Már régen kialudt volna szivemben a tűz.

Vakság

Halld a szerelmest: „Ó, jaj, nélküle nem tudok élni!”
      Még nem tudja szegény, hogy csak nélküle tud.

Három haiku

A szabadság korlátai

Kiszolgáló és
kiszolgált: mind a kettő
kiszolgáltatott.

Remény

Mindig a halott
válaszol. Azt mondja, hogy
később visszahív.

Ianus

Hát nem tudjátok,
hogy e kétféle orca
egyazon isten?