Meszes Tóth Gyula

szobrász (Rákosszentmihály, 1931. január 23.)

    Rákosszentmihályon születtem, apám kőfaragó volt egy olasz cégnél, Nordio Nazareno nevezetűnél. 1945-ben elhurcolták Oroszországba, kényszermunkatáborba, ahonnan nem jött vissza. Anyám egyedül maradt három gyerekkel.
    Polgári iskolába jártam, a háború után anyám árvaházba adott, hogy folytathassam tanulmányaimat, innen jártam a Művészeti Gimnáziumba, Somogyi József szobrászművész osztályába; 1951-ben érettségiztem.

Sakkfigurák

    Ugyanabban az évben bevonultam katonának, két évet töltöttem a páncélos felderítőknél. 1952-ben az öcsémet kivégezték.
    A Képzőművészeti Főiskolára 1953-ban kerültem, az első évet Gyenes Tamás szobrászművész osztályán töltöttem, majd Kisfaludi Stróbl Zsigmond tanítványa voltam. Hat évig tanultam a szobrász szakon. Ez alatt az idő alatt diákszállóban éltem, mivel édesanyám már 1951-ben meghalt.
    A diploma megszerzése után a Fiatalok Stúdiójának tagjaként a stúdió műtermében és művésztelepeken dolgoztam. A stúdióban vezetőségi munkát is végeztem. Pályakezdőként 59-ben lettem a Művészeti Alap és szakszervezet tagja.
    1964-ben elnyertem a Derkovits-ösztöndíjat. Ebben az időben rendeztem meg első önálló kiállításomat a Mednyánszky-teremben.
    1955-ben házasságot kötöttem Pató Róza szobrásszal, gyermekünk, Karola 1963-ban született. Másodszor 1968-ban kötöttem házasságot Hajdú Katalin festőművésszel, gyermekünk, Gyula 1970-ben született.
    Budapesti és vidéki kiállításokon rendszeresen részt vettem, illetve veszek, több díjat kaptam. Sok tájékozódó jellegű utazást tettem, szakmai érdeklődésűt.
    1968-tól a Művészeti Szövetség tagja vagyok. Második önálló kiállításom 1988-ban volt Törökszentmiklóson. Többször vettem részt külföldi szobrászszimpóziumokon, például Bulgáriában, Csehszlovákiában, az NDK-ban. Köztéri szobormegbízásokat kaptam, főképpen portrékat, kisplasztikai munkáim közül sok került hazai múzeumainkba.