Trojan Marian József

grafikus (Przemysl, 1931. április 22.)

In memorian második világháború

    1939. szeptember 19-től 1945. április 22-ig mint menekült Magyarországon tartózkodtam. Balatonbogláron lengyel általános iskolát végeztem. Hazatérésem után szülővárosomban elvégeztem a középiskolát. Közben 1947-ben beiratkoztam egy képzőművészeti stúdióba, melyet Marian Stronski festőművész indított két kollégájával együtt. Ő maga Lengyelországban és Párizsban tanult, Józef Wilk szobrászművész Bécsben, Stefan Wyrwicz iparművészeti diplomával rendelkezett. Nagyon alapos ismeretekkel gyarapodtam, de sajnos az 1948-as hatóságok ilyenfajta oktatást nem helyeseltek. Bezárt a stúdió. Érdeklődésemet a képzőművészet iránt későbbi mestereim segítették: Nowa Hután, Jerzy Panek krakkói képzőművész, valamint Wróblewska Krystyna grafikusművész, professzor asszony.
    1957 őszén letelepedtem Magyarországon, a BME építészkarán tökéletesítettem rajztudásomat Boross Géza és Nemcsics Antal vezetésével. Tagja voltam a Fiatal Művészek Stúdiójának, később az MNK Művészeti Alapjának. Jelenleg a MAOE tagja vagyok.
    1960 óta rendszeresen kiállítok. (Egyéni kiállítások: Przemysl, Rzeszów, Kalisz, Zielona Góra, Budapest, Debrecen, Kaposvár, Balatonboglár, Szombathely, Gyöngyös, Keszthely, Eger. Közös kiállítások: Budapest, Helsingör, Bled, Tarnów, Miskolc, Bytom, Targoviste.)
    Művészetemet szolgálatnak tekintem, kutatva azokat a mozzanatokat, amelyek közösek a magyar és lengyel történelemben. Így keletkeztek: Magyar millecentenárium (1996), Magyar és lengyel arcképek a szabadságharcban 1848–49 (1996), A két ország jeles személyiségei az elmúlt ezer évben (2000).
    Elég régen bekapcsolódtam az ifjúság tanításába, szakköri vezetésbe. 1979-ben Heves Megye Tanácsának Közművelődési Díjában részesültem. A lengyel kultúra és művészet népszerűsítéséért 1979-ben a Lengyel Kultúráért kitüntetésben részesültem. 1989-ben Heves Megye Tanácsának Művészeti Díját kaptam.
    1994-ben a Lengyel Köztársaság elnöke kitüntetett A Lengyel Köztársaságért érdemrend lovagkeresztjével.
    Ha valaki kérdezi, hol a hazám, a válaszom talán meglepő: itt is, ott is, mert Lengyelországba haza megyek, de onnan Magyarországra hazajövök. Csodálatos érzésben részesülök, mert két hazát adott a sors.