Rókusfalvy Pál

pszichológus (Budapest, 1931. november 17.)

    Szüleim néhai Rókusfalvy Pál és Nónay Gabriella. 1955-ben házasságot kötöttem Veress Ilonával. Hat gyermekünk és eddig tizenegy unokánk van. Elemi iskoláimat a VIII. kerületi fővárosi községi gyakorló elemi iskolában, a középiskolai tanulmányaimat a budapesti állami Eötvös József általános gimnáziumban végeztem, ott tettem érettségit. 1955-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szereztem középiskolai tanári képesítést.
    1959-ben a matematikai gondolkodás lélektani témakörben bölcsészdoktorrá avattak, 1966-ban a pszichológiai tudomány kandidátusa lettem, értekezésem pályalélektani témakörben készült. 1976-ban sportpszichológiai témában akadémiai doktori minősítést szereztem, 1980-ban a testnevelés doktorává avattak. Angolul, németül és oroszul írok és beszélek, nyelvvizsgám van, franciául olvasok.
    Az egyetem elvégzése után szakmámban elhelyezkedni nem tudtam, közel egy évig a Kismotor- és Gépgyárban esztergályosként dolgoztam. Ezt követően 1956–1963-ig a MÁV Pályaalkalmasság-vizsgáló Intézetben, 1963-tól 1970-ig a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetében, majd 1970-től a Magyar Testnevelési Főiskolán majd Egyetemen tevékenykedtem mint pszichológus, illetve mint főiskolai, később egyetemi tanár. Ezen állások betöltésével párhuzamosan 1957–1958-ban régi alma materemben, az Eötvös József gimnáziumban pszichológiát és logikát tanítottam, 1960-ban újjászerveztem a MÁV Nevelőintézetekben a pályaválasztási és nevelési tanácsadást; 1966-ban részt vettem a Fővárosi Pályaválasztási Intézet létrehozásában. 1965-től 17 éven át oktattam az Eötvös Loránd Tudományegyetemen különböző pszichológiai tárgyakat. 1985–1987-ben a müncheni Műszaki Egyetem sportpszichológia tanszékén oktattam, kutattam. Feladatom a sportvezetés pszichológiájának kidolgozása volt.
    Számos hazai és nemzetközi tudományos társaságnak és folyóirat szerkesztőségnek tagja voltam, illetve vagyok tagja jelenleg is.
    Részt vettem a Magyar Tudományos Akadémia tudományos minősítő tevékenységében, hosszú évek óta, mint az aspiránsfelvételi bizottság elnöke. Eddig mintegy tizenöt könyvet s közel négyszáz cikket, tanulmányt írtam.
    1989 óta tevékenykedem az Európa Mozgalomban, 1991 óta mint a Magyar Tanács ügyvezető alelnöke és a mozgalom egyik nemzetközi alelnöke. Tagja vagyok a Magyar Örökség Díjat odaítélő bizottságnak.
    1990. június 1-jétől 1991. január 15-ig a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkára voltam. A család-, gyermek- és ifjúságvédelem irányítása tartozott feladataim közé.
    1991. áprilisától 1994. júniusáig a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány elnöke voltam.
    Ezt követően – már nyugdíjasként – visszatértem a felsőoktatásba. Meghívott vendégprofesszorként a debreceni KLTE-n, a szegedi JATE-n, a budapesti ELTE-n és Műszaki Egyetemen, az egri és a szombathelyi tanárképző főiskolákon, valamint a Nemzetközi Pető Intézetben pszichológiai és pedagógiai tárgyakat oktattam, illetve oktatok, valamint PhD-programokban tartok előadásokat.