Gyárfás Endre

Étel és irodalom

Gasztroliteratúrai tanulmány

    A költők, amíg éhen nem halnak, nem vetik meg a jó falatokat. Száz vállveregető kritikánál is többre tartanák, ha egy vendéglős róluk nevezné el a borjúpörköltjét. Őszintén irigylik Puskint, akinek sikerült egy időben fölkerülnie a magyar étlapokra. Ámbátor az orosz klasszikus érdeméből sokat levon, hogy csupán csellel érhette el ezt a dicsőséget.
    Tudjuk ugyanis, hogy az ötvenes évek elején az ő nevét adták a pesti Esterházy utcának. A következetesség jegyében lett tehát az Esterházy rostélyosból Puskin szelet.
    Chateaubriand, Rossini, Wellington… E külhoni nagyságok között szinte egyedül áll hazánkfia, Jókai a bablevesével.
    Tisztelt írótársak! Vége a mellőztetésnek! Az egyik patinás pesti étterem hirdetőtábláján ott tündököl az ajánlat: Vörösmarty marhalábszár. Nagy költőnk nyilván kedvelte ezt a húsételt. Hogy milyen stílusban – minő irállyal – készítették el neki, arra csak alapos szövegelemzéssel deríthetnénk fényt. Meglehet, az inas húsért rajongott, olyasmiért, amilyet a Zalánnal együtt futó marhák lábszárcsontjáról faragtak le. Talán vadasan szerette, míg hosszú, méla lesben várta villájára az ínyencfalatot.
    Kérem, ne álljunk meg Vörösmartynál, Jókainál! Legyen végre Balassi kardon sült! Jöjjön a Zrínyi vadkanpecsenye a la kamarilla! A lisztes ételek kedvelői, ha már megunták a száműzetés keserű kenyerét, örüljenek Mikes Kelemen leveles tésztájának!
    Magára valamit is adó vendéglő – Debrecentől Patakig és Tihanytól Csurgóig – nem hagyhatja el diétai magyar étlapjáról a Csokonai csikóbőrös kulacstálját. Melynek utána háromszor is megrendelhető Fazekas Lúdaskásája. Szamosparti csárdapartikon vagy a csárda romjai között fogyasztható a Petőfi-féle alföldi gulyás. Pápai és debreceni főtt benne. Barátilag megfér az Arany-galuskával.
    Szatmárban egy boldog ember Móricz Csibe-pörköltet rendel Erdély módra. Ám ha az az ember ráadásul láthatatlan is, Gárdonyitól hozatja Egerből A bort. Persze, lecsúszik azért mellette még egy pohárka Mekcsey.
    Sokunk gyönyörűségére szolgál a leveses tányérban remegve megálló Krúdy velős csont. „Exkluzive” Góg és Magóg fiainak ajánlható viszont a nagyúri disznófej Ady módra.
    A város peremén, sütögetőknél kapható a József Attila libasült. Egyszeri eledel! Tersánszky természetesen nyúlpaprikásnak ad nevet. A bakterházak induló restijei pedig kínálhatnának kétszemélyes Rideg-tálat.
    A kölcsönösség elve alapján várom, hogy Túrós Lukácsról, Vizvári Mariskáról, Horváth Ilonáról irodalmi díjat nevezzenek el. A díjátadást természetesen díszebéd követné az említett „írói” étkekkel.
    És vajon mi egyebet szolgálhatnának fel az ételsorhoz, mint egy-egy kancsó szobahőmérsékletű Weöres bort?!

Epigrammák

Egy verselőre Száz verse lőre. Egy vers előre jelzi, hogy mi a sorsa: bárd! Az lesz! De nem velszi.
	Egy szobrászra Hallja, Kont úr! Hisz maga kontár! Torz a kontúr, műve kentaur, műhelye lomtár.
Egy színészre Szerelmes lettél Tháliába, s e múzsa rest ügyelni rád. Recseg alattad, kiskomám, a deszkákat jelentő világ.
	Egy stratégára Sohasem vetted be Tróját te valóban. Untauglich katonák voltak a falóban.

Párbeszéd Vörösmartyval

„Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek,
S a kitörő napfény nem terem áltudományt…”
Sajna, Mihály, nem szűnnek. Az éj még bírja tüdővel,
S árnyékos talajon sarjad az áltudomány.