Christian Morgenstern

A féléjfél

Féléjfél emeli kezét
s már éjféltől kong a vidék.

A kis tó szájtátva fülel,
szurdokeb vonítást lehell.

Házában fölriad a csig,
s a krumplegér sem aluszik.

Megáll, pihen a csalifény
egy szél törte ág tetején.

Pofát vág Zsófi, a ripők,
a holdjuh be is perli őt.

Szélfútt test bitón leng-suhan,
gyerek sír messzi faluban.

Csókot vált ez órába’ pont
két frissen eljegyzett vakond.

Hanem a lúdvérc a setét
erdőn nem rejti el dühét:

lám egy harisnya s benne láb
nem merült el, hol mély a láp.

Rikolt a holló: „Kár, be kár!
Mindennek vége, vége már!”

Féléjfél leejti kezét,
s már szunnyad ismét a vidék.

Timár György fordítása

A természetnek ajánlott új képződmények

A rigólya
A kendermagos teve
A leveli oroszlán
A lányahordó
Az ölcet
A dolmányos borjú
A fülszarvú
A bölömtehén
A szoknyás gém
A farkas kétéltetű
Az orramile
A héttyú
Az emlősbéka
A csérvágó küsz
A mosogatómedve
A deneféreg
A méhészsün
A rinocerkóf
A margarépa
Az emberkenyérfa

Timár György átköltése