Németh Ákos

Autótolvajok

Részletek egy készülő vígjátékból

Legyen egy vígjáték tárgya bármilyen alávaló vagy becstelen vagy méltatlannak tűnő vagy jelentéktelen, írni, próbálni, már csak gondolni is rá – öröm. „Az élet vasárnapja ez, amely mindent kiegyenlít, és minden rosszaságot eltávolít, olyan emberek, akik egész szívükből jókedvűek, nem lehetnek teljesen rosszak és alávalóak” (Hegel, Szemere Samu ford.) A vígjáték szereplői természetesen valódiak, így a képzelet szülötteivel való bármely azonosságuk véletlen egybeesés.

Szereplők:
MÁRIUSZ – alvilági cég főnöke
SZILVIA – a felesége
DAL – a főnök jobbkeze
MÓNIKA – akit (majdnem) mindenki Ankének hív, Szilvia nevelt lánya, kiszolgál egy gyorsétteremben
ILDIKÓ – a nagyember szeretője
LACIKA – műtősfiú egy kórházban
ÁRON – kiszolgál egy gyorsétteremben
DOKTOR – idős orvos
BRÜNN – problémákat old meg
GYÓGYSZERÉSZNŐ egy ötvenes nő, két idős utcaseprő, rendőrök; egy törékeny idős hölgy
Történik:
ősszel
Helyszín:
utca buszmegállóval; fényűző lakás; orvosi rendelő autósbisztró; rendőrkapitányság; iroda
Prológus.
Egy autóban.
LACIKA	Hogy lehetsz ilyen béna? Egy ember nem lehet ennyire béna.
ÁRON	Ne lökdössél.
LACIKA	Ezt azzal a dróttal kösd össze! Csipkedd magad!
ÁRON	Nem megy.
LACIKA	Mert béna vagy.
ÁRON	Ne lökdössél, mondtam.
LACIKA	Ilyen jó verdát. Aztán nem tudod beindítani. Egy gyerek is be tudná indítani.
ÁRON	Na most… (Az autó beindul.)
LACIKA	Na végre, te fakezű. Mehetünk.
ÁRON	Végre, tűnjünk innen. Gyere.
LACIKA	Hogyhogy gyere?
ÁRON	Tessék, jöhetsz a helyemre.
LACIKA	Minek?
ÁRON	Vezetni, minek.
LACIKA	Én nem tudok vezetni.
ÁRON	Azt mondtad, tudsz vezetni. Azt mondtad, tudsz vezetni, te nagyon hülye.
LACIKA	Én nem tudok vezetni. Te tudsz vezetni.
ÁRON	Én sose tudtam vezetni.
LACIKA	Nem igaz! Nem igaz! Mindent elrontasz! A rohadt élet! Ilyen bénázást! (dühöng) Legalább gyújtsuk fel a francba.
ÁRON	Megbuggyantál? Gyufával akarod felgyújtani a kormánykereket?
RENDŐR	(Bekopog a szélvédőn.) Jó estét. Mit csinálnak, fiúk?
ÁRON	Öhm. A barátom leejtette a szemüvegét, azt keressük. Anélkül nem látja a felezővonalat.
RENDŐR	Értem. Megmutatnák nekem a forgalmi engedélyt?
LACIKA	Futás!
Az autórádióban zene szól.
3.
A buszmegállóban, ketten, késő este.
ÁRON	Mi bajod?
MÓNIKA	Semmi, csak egy patkány. Teli van velük a park, a szemétre jönnek. (Áron titkon a lányt nézi.)
MÓNIKA	Ki vagyok bukva, hogy papnak mész. Anyád akarja, mi, Tóbiás?
ÁRON	Ne hívj így.
MÓNIKA	Hát hogy hívjalak, ha mindig így hívtalak? Mit nézel?
ÁRON	A szökőkutat. Vörös a neonreklámoktól.
MÓNIKA	Olyan, mintha vérrel mosnák az eget. (Nézik, a fiú lopva a lányt nézi.)
ÁRON	Mész valahová?
MÓNIKA	Mért érdekel?
ÁRON	És hová?
MÓNIKA	Én sehová, csak haza. Csak megláttam, hogy itt vagy. Most mit nézel?
ÁRON	(zavartan) Valamit akarok kérdezni…
MÓNIKA	Mi az, te is moziba akarsz hívni? (Csend.)
ÁRON	Csak azt akartam kérdezni, mért hívnak téged Ankének? (Csend.)
MÓNIKA	Biztos anyám azt akarta, hogy legyen neki egy osztrák gyereke. Merthogy én Wiener Neustadtban születtem, ahol anyám pincérnő volt, és szolid a vendégkör.
ÁRON	És milyen érzés?
MÓNIKA	Micsoda?
ÁRON	Wiener Neustadtban születni.
MÓNIKA	Már nem emlékszem.
ÁRON	Kár. (Csend.)
ÁRON	Azt hittem az az anyád, aki nevel.
MÓNIKA	Anyám panziós Dél-Amerikában.
ÁRON	Nem jön ez a rohadt busz.
MÓNIKA	Milyen rondán beszélsz ahhoz képest, hogy pap leszel.
ÁRON	Még nem biztos. Mit vakarózol folyton?
MÓNIKA	Szorít a melltartóm.
ÁRON	(Végigméri.) Azt te csak szeretnéd.
MÓNIKA	(dühösen) Hehe. Milyen kis jópofák vagyunk.
ÁRON	Igazából nem a buszra várok. Randevúm van. Ezt akartam mondani. (Csend.)
MÓNIKA	Neked? És ki az?
ÁRON	Magánügy.
MÓNIKA	Biztos valami hárommellű kripli. Hogy néz ki?
ÁRON	Mi az, kíváncsi vagy?
MÓNIKA	Nem vagyok kíváncsi. Én csak moziba akartam menni. (Dühösen el.)
Ötvenes nő érkezik, tanácstalanul nézelődik.
4.
Ketten a buszmegállóban.
ÁRON	„Érzelmes, kalandvágyó, türelmes, gyengéd, romantikus, nagylelkű és lovagias, biztos anyagi háttérrel?”
ÖTVENES	NŐ Kicsoda maga?
ÁRON	Ez vagyok én. Fehér rózsa jelige.
ÖTVENES	NŐ Maga a fehér rózsa? (Nem kap levegőt.) Ez aljasság.
ÁRON	Nem, ez apróhirdetés.
ÖTVENES	NŐ Azt írta, ötvenhét éves. Hány éves maga?
ÁRON	Testben húsz. Lélekben ötvenhét.
ÖTVENES	NŐ Maga nagyon pimasz, kisfiam. Ez egy ordenáré trükk. Fel is jelenthetném magát.
ÁRON	Mért nem ad nekem egy esélyt?
ÖTVENES	NŐ Neked elmentek otthonról. Kis hülye. (elindul) „Biztos anyagi háttér!” (gúnyosan nevet) Ti azt se tudjátok, hogy kell eltartani egy nőt.
ÁRON	Anyám minden nap főz. Gondoltam, maga is odaköltözhetne.
ÖTVENES	NŐ (visszafordul) Legalább azt mondd meg, mért pont egy buszmegállóban kellett találkozni?
ÁRON	Mert… ez egy ritka járat. Úgyis itt ácsorgok minden nap.
ÖTVENES	NŐ Legszívesebben felpofoználak, édes fiam. (elmegy) Remélem, jól szórakoztál.
ÁRON	(utánakiabál) Az se számít magának, hogy pap akarok lenni?
ÖTVENES	NŐ Melyik egyházban?
ÁRON	Katolikus.
ÖTVENES	NŐ Akkor én lutheránus leszek. (el)
ÁRON	Nők. Csak a külsőségek érdeklik őket.
MÓNIKA	(előjön) Nem is tudtam, hogy az idősebb nőkre buksz
ÁRON	Csitrik nem érdekelnek. Engem az élet érdekel.
5.
A gyorsétteremben. Egy fiú tolókocsiban fennhangon és nehézkesen olvassa Arthur Schnitzler „Tágra zárt szemek”- jét.
LACIKA	„A langyos szél nedves rétek és távoli dombok tavaszi illatát hozta a keskeny utcákba. Most merre? – gondolta Fridolin, mintha nem az lenne a legtermészetesebb, hogy végre hazamenjen és lefeküdjön. De erre nem tudta rászánni magát. Hontalannak és kitaszítottnak érezte magát az alemannokkal való bosszantó találkozása óta. Vagy Marianne vallomása óta?” Ó, Marianne, a kis ribanc! „Nem (véletlenül kettőt lapoz, nehezen találja a fonalat), nem. Már régebb óta. Albertine-nel való esti beszélgetése óta hajtotta őt valami egyre messzebb. Életének megszokott mindennapjaiból egy más, távoli, idegen világba.” Albertine, te dög. „Céltalanul kóborolt az éjszakai utcákon, homlokát néha megérintette a lágy tavaszi szellő, végül határozott léptekkel, mintha régen keresett céljához ért volna, bement egy kevésbé előkelő kávéházba (ez biztos kocsma akar lenni). Az egyik sarokban három úr kártyázott.”
MÓNIKA	Mit kérsz?
LACIKA	Asszem, semmit.
MÓNIKA	Olyan nincs.
LACIKA	Akkor még gondolkodom a dolgon. Beszélnem kell egy pofával, aki ott áll, de nem akarom letámadni.
MÓNIKA	Hát csak gondolkodjál. Négyféle burgerunk van.
LACIKA	Nem emlékszel rám? Az Áron barátja vagyok.
MÓNIKA	Szarok bele, ki kinek a barátja. (el)
LACIKA	Beszéltünk telefonon. Illetve egyszer már hívtalak, de…
MÓNIKA	Akár hívtál, akár nem, akkor is négyféle burgerunk van, nem számítva a menüket. (el)
LACIKA	Most okosabb lettem.
DAL	(odajön) Már egy ideje nézel engem. Nem igazán szeretem, ha valaki néz engem. Nem érzem úgy, hogy valami látványosság volnék. Vagy te úgy érzed, hogy én valami látványosság vagyok?
LACIKA	Nem, uram. Bocsánat, uram.
DAL	Akkor mit nézel, kis buzi? Nincs jobb dolgod?
LACIKA	Beszélni szerettem volna magával, csak nem akartam zavarni. Azt hallottam, hogy ön használt járművekkel kereskedik, uram, és el szeretnék adni önnek valamit.
DAL	Használt járművekkel? És, ha igen?
LACIKA	Eladnám ezt a tolókocsit. Ezért akartam önnel beszélni. Remek darab. Most mostam le. (Csend.)
DAL	Te szívatsz engem, kisember? Jól hallak?
LACIKA	Ez nagyon megy! Lejtőn lefelé a múltkor felírt a rendőr. (fel-alá gurul) Előre-hátra. Fék van rajta…
DAL	Még az is lehet, hogy foglalkozom jáművekkel, de motoros járművekkel. Tudsz követni?
LACIKA	Ez motoros jármű. Csak a fék beragadt… (felpattan a tolókocsiból, és megigazítja, majd Imréhez sétál) Egyszerűen első osztályú masina! Olyan szép, mint egy álom.
DAL	(hitetlenkedve) Apám, ez nem igaz. Nézzétek ezt! Hát ilyen nincs! Ha egy ponttal alacsonyabb lenne az IQ-ja, már növény lenne. (otthagyja)
LACIKA	Most mi van? Van fogalma, milyen nehéz egy ilyet kihozni a kórházból?
8.
Ketten a teraszon.
DOKTOR	Visszajöttem, hogy bocsánatot kérjek anyádtól. Vagy, hogy ő bocsánatot kérjen tőlem. Már nem emlékszem…
MÓNIKA	Jó, hogy visszajött. Fogja meg a pulzusomat! Nem úgy találja, hogy nincs is?
DOKTOR	Butaság.
MÓNIKA	Bármit mondok magának : butaság. Így nem lehet beszélgetni. Csak mert a lánya lehetnék.
DOKTOR	Az unokám lehetnél.
MÓNIKA	Mondja, doktor, van értelme annak, hogy élünk? Kér egy teát?
DOKTOR	Teát nem kérek, köszönöm, és van értelme annak, hogy élünk.
MÓNIKA	Kint tűz a nap, szinte nyár van, de ettől csak még szomorúbb vagyok.
DOKTOR	Szeszély.
MÓNIKA	Megfigyeltem, hogy maga az üres székkel beszélget. (Csend.)
DOKTOR	Abban a székben ült harminc évig a feleségem.
MÓNIKA	Én húszéves vagyok. Ezek szerint a születésem előtt már tíz éve itt ült a felesége.
DOKTOR	Hogy van a kislányod?
MÓNIKA	Anyám vigyáz rá.
DOKTOR	Szegény gyerek.
MÓNIKA	Rólam beszél?
DOKTOR	Bár egy kis bor még a teát is feljavítja… A borivás fele olyan káros, mint a szerelem.
MÓNIKA	Idehordja össze a leveleket a szél. Itt nem történik semmi. Minden, ami történt velem eddig, minden, amiről azt hittem, hogy csodálatos és megismételhetetlen, és csak velem eshet meg, az férfiakkal kapcsolatos, és egy sincs, amelyikre utálkozás nélkül tudnék visszaemlékezni.
DOKTOR	Ma egy régi szilveszterről álmodtam, mikor ezen a teraszon hömpölygött a nép. Egész nap olyan elgyötört voltam… Fázom, mintha a föld gyomrában lennénk. Már el kellett volna mennem. Későre jár.
9.
Az étteremben, ketten.
LACIKA	Bocsánat. Ideülhetek?
ILDIKÓ	Muszáj?
LACIKA	Csak valamit szeretnék kérdezni.
ILDIKÓ	Tessék.
LACIKA	Semmi … csak, hogy mit olvasol?
ILDIKÓ	Mért érdekel?
LACIKA	Csak olyan érdekesnek tűnik.
ILDIKÓ	Azt olvasom, hogy itt játszanak a budapesti filharmonikusok, ha ennyire érdekel.
LACIKA	Itt játszanak?
ILDIKÓ	Na, mit szólsz? Itt.
LACIKA	Nem érdekes. Simán kikapnak a mieinktől.
ILDIKÓ	Még valami?
LACIKA	(pofátlanul) Csak azt akartam megkérdezni, ráérsz-e ma este? (Csend.)
ILDIKÓ	Na, kopj le, jó? A te érdekedben.
LACIKA	Szóval téged nem érdekelnek a férfiak?
ILDIKÓ	Te nagyon hülye.
LACIKA	Ne higgy a látszatnak.
ILDIKÓ	Így van. Én nem is hiszek a látszatnak. Én a szememnek hiszek. Tűnés.
LACIKA	(pofátlanul) És, ha nem megyek? (Ildikó az üzlet belsejébe, el)
MÓNIKA	(jön) Mi van, pofára esés?
LACIKA	Semmi, leszbikus.
MÓNIKA	Nem tudod, kit szalasztottál el. De jobb is, ha nem tudod.
LACIKA	Nincs jó hetem. Van egy cigid?
MÓNIKA	Iskola?
LACIKA	Le van szarva. Tegnap kellett volna vizsgázni.
MÓNIKA	Hát hogy lehet valaki ilyen debil, hogy húszévesen jár elsőbe?
LACIKA	Bocs. Másodikba. És estibe. Bocs.
MÓNIKA	Ez egy nemdohányzó étterem. (dohányoznak)
MÓNIKA	És, hogy sikerült?
LACIKA	A vizsga? Hát nem túl jól.
MÓNIKA	Mit kérdeztek?
LACIKA	Á, hagyd. Róma bukása.
MÓNIKA	És?
LACIKA	(tűnődve) Én nem is tudtam, hogy Róma elbukott. (majd) Honnan jössz?
MÓNIKA	Aerobic. Mindjárt le kell váltanom a másik lányt.
LACIKA	De hülye vagy. Minden ember meghülyül, aki ugrándozik. Agyrázkódás. Ismert dolog.
MÓNIKA	Neked ugrándozni se kellett hozzá. (csend) És szerintem mindenkinek kellene sportolni. De legalább kevesebbszer betépni.
LACIKA	Aerobic, az nem sport.
MÓNIKA	Te egy perc után kifeküdnél.
LACIKA	Gondolod.
MÓNIKA	Nálad még én is erősebb vagyok. (titokzatosan) És én nem csak aerobicra fogok járni. Igazoltan sportolni fogok. Már be van fizetve. Talán még versenyezni is fogok. (Csend. Csalódottan) Meg se kérded, hol?
LACIKA	(tűnődve) Nem tudom. Paraolimpia?
MÓNIKA	Pofán vágjalak? Mért nem inkább a hülye haverodat szórakoztatod? Nem jött még be?
LACIKA	Mért? Van, aki bukik a fogyatékos csajokra. Van, aki direkt nyomul náluk.
MÓNIKA	Most, hogy mondod, téged el tudlak képzelni.
LACIKA	Én? Mért? Sose hajtottam rád. De a Lacikának bejönnél. Múltkor a McDonald’s-ben, mikor bejöttek az ilyenek, a Lacika direkt beindult rájuk. Komolyan, alig lehetett leállítani. Te is nagyon bejönnél neki.
MÓNIKA	(sejtelmesen) Bokszolni fogok. És, ha már jól megy, lerúgom a fejed.
LACIKA	Az nem boksz.
MÓNIKA	De, a thai boksz. Lerúgom a fejed, és gyakorlom vele a kapuralövést. (takarítani kezdi az asztalokat)
LACIKA	Hát mondom, hogy nem a thai boksz. Bocs.
11.
Orvosi rendelő, ketten.
DOKTOR	(előrejön, és kezet mos) Tegyük fel, hogy valahol egyebütt élünk. Teszem azt: Dél-Amerikában. Egész mások az erkölcsök, egész más a módi.
MÓNIKA	(hangja) Dél-Amerikában sincsenek szentek.
DOKTOR	Jó, hát hagyjuk Dél-Amerikát. Tegyük fel, hogy a kisasszony szerelmes lesz.
MÓNIKA	(előrejön, öltözik) Tegyük fel.
DOKTOR	És a szerelem meghozza a maga gyümölcsét. Tegyük fel, hogy a szerelem tárgya gazdag, az autója díjat nyert, a háza díjat nyert, a lakberendezése díjat nyert, ilyen módon a szerelem is az egekbe szökik, méghozzá a legspontánabb módon.
MÓNIKA	Szóval megint terhes vagyok.
DOKTOR	Úgy is mondhatjuk.
MÓNIKA	A francba.
DOKTOR	A francba mit?
MÓNIKA	A francba a szerelem gyümölcsét.
DOKTOR	Már mért a francba?
MÓNIKA	Csak nem szülök még egy gyereket a nagyanyám nyakába?
DOKTOR	És a díjnyertes ház?
MÓNIKA	Ugyan! Felszolgál a pályaudvari pubban. Nem díjnyertes semmiben, csak nyíldobálásban.
DOKTOR	Akkor összekevertem a múltkorival.
MÓNIKA	Sajnos, én is összekevertem őket. Könnyen ment, mindkettő szemétláda.
DOKTOR	Szomorúan hallom. Különös tekintettel a díjnyertes háztulajdonosra. Az ápolt zöld gyepen az ember szíve is másképp fáj.
MÓNIKA	Szóval terhes vagyok. (sóhajt) Tud kölcsönadni, doktor?
DOKTOR	Kölcsön? Attól függ, mennyit, és mire?
MÓNIKA	Hát mire?
DOKTOR	Arra nem adok. És különben se.
13.
Ketten, az utcán.
LACIKA	Nem is tudtam, hogy szereted a sört. Biztos az Áron szoktatott rá.
MÓNIKA	Mondd, Lacika, szerinted magamtól nem szerethetek valamit?
LACIKA	Szóval van egy eladó kocsid?
MÓNIKA	Ezért hívtalak.
LACIKA	Azért ezt tisztázzuk. Szerintem ez nem a te kocsid, csak te adod el.
MÓNIKA	Ha már én adom el, akkor az enyém is, nem gondolod? Hol marad már?
LACIKA	Kicsoda?
MÓNIKA	Az Áron. Elhívtam őt is.
LACIKA	Az Áront? Megbuggyantál?
MÓNIKA	Ő mondta, hogy te kocsikat veszel. Illetve, hogy ti.
LACIKA	Kár volt, kár, nagy hiba.
MÓNIKA	Mért, ő nincs benne?
LACIKA	Benne van. De én vagyok az agy.
MÓNIKA	Előleget hoztál?
LACIKA	Ne aggódj. És ha nem veszem meg?
MÓNIKA	Meg fogod venni. Tetszeni fog.
LACIKA	Nagyon el voltatok merülve a múltkor.
MÓNIKA	Az Áronnal? Á, csak moziba hívott.
LACIKA	És, elmentél?
MÓNIKA	Eszembe se volt.
LACIKA	Akkor se tudná, mit kezdjen egy nővel, ha használati utasítást kapna hozzá.
MÓNIKA	Ezt csak azért mondod, mert a nyáron nem mentem el veled, mikor a strandra hívtál.
LACIKA	Aztán is hívtalak volna, de nem vette fel senki.
MÓNIKA	Írországban voltunk.
LACIKA	Azért még nem kell kivándorolni, elég, ha annyit mondasz, hogy nem.
MÓNIKA	Te nagyon kitartó vagy.
LACIKA	Tényleg? Ezt úgy érted, hogy kellemetlenül nyomulok nálad?
MÓNIKA	Hát, ha választékosan akarnám magam kifejezni, akkor ezt mondanám.
LACIKA	(lehajtja a fejét) Szégyellem magam. Nem merek a szemedbe nézni.
MÓNIKA	Légy szíves, inkább nézz a szemembe. Mert most a mellemet nézed.
LACIKA	(látványosan félreérti) Ó, bocsánat, eddig észre sem vettem. Hát, gratulálok, nem is tudtam.
MÓNIKA	Ez most humor volt? (eldobja a sörösdobozt) Na gyerünk, megmutatom.
LACIKA	Márhogy mit?
MÓNIKA	Márhogy a kocsit. Kettőt kell menni metróval.
LACIKA	Mondtam, hogy várni kell.
MÓNIKA	Az Áron majd megnézi máskor. Nem tudom tovább elviselni a szövegedet, úgyhogy menjünk.
LACIKA	Azt mondtam már, hogy el is kell vinned egy garázsba?
MÓNIKA	Én nem ülök bele többet.
LACIKA	Akkor gáz van. Mert nekem lejárt a jogsim.
MÓNIKA	Ez már a te gondod. Különben nem értelek. Ha már lopott kocsit vezetsz, nem mindegy, hogy van jogsid, vagy nincs?
LACIKA	Őszintén szólva sose volt jogsim.
MÓNIKA	Ez már a te gondod. Na, most érdekel?
LACIKA	Mondtam már, nem? De előbb el kell vinned a garázsba a bolt mögé. Ha odahozod, meglátjuk.
MÓNIKA	És, ha nem?
LACIKA	Ez viszont már a te gondod.
MÓNIKA	Hol a francban van már ez a hülye? Különben is haza kell mennem, megetetni a gyereket.
LACIKA	Neked gyereked van? És apja is van neki?
MÓNIKA	Fogadjunk, hogy nincs is nálad pénz.
LACIKA	Én kártyával szoktam fizetni.
MÓNIKA	Tudod mit? Tehetsz nekem egy szívességet. (el)
LACIKA	(utánakiabál) Bármikor! Benne vagyok a telefonkönyvben.
15.
(ketten)
SZILVIA	A gyerek sír.
MÓNIKA	Nem tudok vele mit csinálni.
SZILVIA	Menj be hozzá, Mónika.
MÓNIKA	Engem Ankének hívnak.
SZILVIA	Ez szegény anyád bolondériája volt. A neved: Móni.
MÓNIKA	Megkeresem őt.
SZILVIA	Itt van a szomszéd szobában.
MÓNIKA	Az anyámról beszélek.
SZILVIA	(sóhajt) Erről már beszéltünk.
MÓNIKA	Kolumbiában él. (Csend.)
MÓNIKA	Vagy Venezuelában. Ott van panziója tizenöt éve. (Csend.)
SZILVIA	Móni… Ő talán már nem is él.
MÓNIKA	Ez nem igaz. Mikor gyerek voltam, felhívott minden karácsonykor.
SZILVIA	Az egy barátnőm volt, akit megkértem erre. Marhaság volt.
MÓNIKA	Mind hazudtok nekem. Meg fogom keresni. Odamegyek, és megkeresem.
SZILVIA	És pénzt is tőlem akarsz kérni?
MÓNIKA	Van pénzem.
SZILVIA	Ne hazudj, kislányom, egy vasad sincs.
MÓNIKA	Hazudni? Azt te szoktál.
16.
Egy kapu előtt, hárman.
ILDIKÓ	Igazán felesleges tovább kísérnetek. Nagyon kedves tőled, hogy idáig eljöttél, kedves hogyishívnak, és még az Áront is magaddal hoztad, de…
LACIKA	Ez veszélyes környék.
ILDIKÓ	Tényleg az. Például a múltkor is csak egy nappal később vitték el a szemetet. Újabban a járdát se söprik, csak hetente egyszer. Még a végén elcsúszom, például.
LACIKA	(végre beszédtémája támad) Mikor az ember meg akar kapaszkodni a falban.
ILDIKÓ	Én nem szoktam megkapaszkodni a falban.
LACIKA	(megsértődik) Mért, én el tudom képzelni. (Áronnak súg) Te kint maradsz.
ÁRON	Te nem tudod, mit csinálsz. Derékig a betonban fogsz felébredni.
LACIKA	(súg) Kopj le!
(egy lépcsőházban, ketten)
ILDIKÓ	Hát akkor… (nyitja az ajtaját)
LACIKA	(beles) Milyen érdekes padlószőnyeg! Rendkívül ritka minta. (igyekszik beljebb kerülni.)
ILDIKÓ	Talán majd egy más alkalommal tanulmányozod.
ÁRON	Ami azt illeti, most éppen ráérek. Én padlószőnyeg szakra jártam az egyetemen.
Ildikó becsukja az ajtót az orra előtt. Lacika kinéz a kapun: Áron ott áll, és vár. Egyedül.
LACIKA	(jó hangosan, a kapu felé, hogy a másik fiú hallja) Nem, Ildikó, nem, szó se lehet róla. Tudom, hogy ez most nehéz neked. De érts meg engem is, nem mehetek be. Nagyon szimpatikus vagy, de későn van, és… Maradjunk barátok, hidd el, jobb lesz így. Ne őrülj meg. Nem, ne, kérlek, ezt ne…!
Ildikó kinéz az ajtón, és döbbenten néz a fiúra.
17.
Várakozás az üzlet előtt, a fiúk egy-egy nagy táskán ülnek. A két fiú elmélyülten és hosszan sakkozik, sűrűn lépnek a bábukkal.
ÁRON	Már unom, hogy mindenki bámul.
LACIKA	Mondtam már. Mindjárt jön.
ÁRON	Na, lépsz?
LACIKA	(elszántan gondolkozik) Várjál, koncentrálok. Ne aggódjál. (felnéz) Mit is mondtál, melyikkel vagyok én?
ÁRON	A feketével.
LACIKA	Engemet lehangol, hogy a feketével vagyok.
ÁRON	Apád? Még mindig Németországban dolgozik?
LACIKA	Mért érdekel? Ennek meg nincsen feje. Te rágod ezeket?
ÁRON	Már vagy hét-nyolc éve elment, mi? Vagy van az tíz is? Szegény mutterod. Sose jön vissza.
LACIKA	Foglalkozzál te a te mutteroddal. Értve vagyok? És csak öt éve.
ÁRON	Hé! Tedd vissza! Tedd csak szépen vissza.
LACIKA	Csak nem gondolod, hogy csalok? Csak leesett. Éppen vissza akartam rakni. Csak nem gondolod, hogy én csalok? Én? Ezzel a fejjel?
ÁRON	Dugulj el.
LACIKA	Én ilyen emberrel nem is tudom, hogy mért állok szóba, aki eszi a bábukat.
ÁRON	Nyugodjál le. Koncentráljál. Vészhelyzetben vagy.
LACIKA	Csak kényelmetlen a rádiókon ülni.
ÁRON	Csak nyavalyogsz. Alattam a hűtőrácsok vannak, és kockás tőlük a seggem.
LACIKA	Ez meg már sose jön? Rá fogok kövülni a rádiókra.
ÁRON	És mit csinál apád öt éve Németországban?
LACIKA	Építkezésen dolgozik.
ÁRON	És mit csinál öt éve egy építkezésen?
LACIKA	Betonvasat szerel.
ÁRON	Én megőrülnék, ha öt évig betonvasat szerelnék egy építkezésen.
LACIKA	Jobb is, ha nem jön haza. Mindig agyonvert gyerekkoromban.
ÁRON	Mit vagy vele úgy oda?
LACIKA	Hát ne jöjjön a szemem elé.
ÁRON	De odavagy! Én megértem. Csak rád nézett, és elkeseredésében agyonvert. Én se tennék mást. De hát hallgattál a jó szóra? Fogott rajtad a nevelés? Egy percig nem néz rád, te pedig, szarházi, kocsit lopsz.
LACIKA	Ezt te mondod?
ÁRON	Hiába. A lányokból kis kurvák lesznek, a te fajtádból meg piti bűnöző.
LACIKA	Ezt te mondod? De most komolyan?
ÁRON	Sakk.
LACIKA	(nézi az állást) Azt mindenki mondhatja.
ÁRON	De én mondom.
LACIKA	Akkor én is mondom: sakk.
ÁRON	De én azért mondom, mert ez azt jelenti, hogy szarban van a királyod. Le lehetne venni.
LACIKA	Hát vegyed. Csak a vesződség van vele úgyis.
ÁRON	A királyt nem lehet levenni.
LACIKA	Hát már mért ne lehetne, amikor le lehet! Jópofa vagy! Tessék, le van véve. Mindjárt áttekinthetőbb az egész. De ahogy most az állást nézem, egyszerűbb, ha feladod.
ÁRON	Apám, ez nem igaz! Hogy szorult egy emberbe ennyi ész? Gyere, inkább együnk valamit.
LACIKA	És a rádiók?
ÁRON	Hát hozod őket. Csak nem gondoltad, hogy az utcán hagyok húsz autórádiót, hogy ellopja valami szemétláda? Máma egyszerűen nem lehet megbízni senkiben, csalnak, lopnak, hazudnak, a sok senkiházi! Inkább együnk valamit, mielőtt felhúzom magam.
LACIKA	És a hűtőrácsok?
ÁRON	Azt úgyse viszi el senki. Együnk valami gyorskaját valahol.
LACIKA	Attól kihullik az ember haja.
ÁRON	Mi vagy te, éttermi kalauz?
LACIKA	Nem akarom, hogy kihulljon a hajam.
18.
Hárman, ugyanott.
ÁRON	Na végre!
LACIKA	Itt van, amit beszéltünk. és volna még valami…
DAL	Jó, mindjárt. Ellopták Máriusz kocsiját. Megölöm, akárkinél van. Velem csinálja ezt valaki? Velem? Nem fogja megúszni. Ha hallotok róla a városban … Kék Lancia, a szélvédőbe gravírozva egy M betű.
LACIKA	Dupla sor pótféklámpa?
DAL	Igen
LACIKA	Az első lökhárító repedt?
DAL	Igen.
LACIKA	Bal hátsó ajtón kis karcolás?
DAL	Igen. Láttátok?
LACIKA	Sose láttam. Te láttál ilyet?
ÁRON	Ilyet még csak el se tudok képzelni.
LACIKA	Á, ilyen nincs a városba se. (berakják az üzletbe a táskákat)
DAL	(mogorván) Várjatok meg itt. (bemegy)
ketten
LACIKA	(őrjöng) Megölöm! A kis ribanc! Kicsinálom, még ma.
ÁRON	Ne beszélj csúnyán, bassza meg. Mondtam már.
LACIKA	Előre kifizettette!
ÁRON	Fineszes kis lotyó, kétségtelen. A francba, szentség a boltba. Áthajított minket.
LACIKA	Az én dohányom volt, te miről beszélsz?
ÁRON	Lehet, hogy a pénz a tiéd, de az ötletek az enyémek. Nélkülem mozdulni nem tudnál, te kétbalkezes, nélkülem el vagy veszve. Nélkülem szomjan halnál a csap mellett.
LACIKA	Jó kis ötlet!
hárman
DAL	(jön, fizet) Most tűnjetek el!
A fiúk hálásan mosolyognak. Dal el. Ketten.
LACIKA	Megölöm, megölöm, megölöm! Egyáltalán, mire kellett neki a lóvé?
ÁRON	Ebből vett repülőjegyet. Nem te csodáltad meg úgy a múltkor a két új bőröndjét?
LACIKA	A két rohadt bőröndjében fogom őt feladni Dél-Amerikába.
19.
Ketten.
SZILVIA	Ne igyon sok kávét. Cukor nélkül issza, előtte külön pohárból a tejet, a tejszínt viszont utálja. Ha már előre lefőzted, meg kell neki forrósítani, de vigyázz, ne forrjon fel, mert akkor a kávé megkeseredik. Nehogy cukrot tegyél bele! Vagy ezt már mondtam?
ILDIKÓ	Én…
SZILVIA	Igen, a szexualitás. Válaszd külön az érzelmeidtől, az ágyban mindig engedj neki, még akkor is, ha éppen haragszol rá. Különben erről már nyilván vannak tapasztalataid.
ILDIKÓ	Jobb lett volna nem eljönnöm. Nem akartam veled találkozni.
SZILVIA	Nem is te akartál, hanem én akartam, angyalom.
ILDIKÓ	Ő és én… mi már nem vagyunk együtt.
SZILVIA	Majd együtt lesztek. Most külön költözött, ezzel tartozik a lelkiismeretének, kicsit szenved, mert gyenge ember, és azt hiszem, szeret egy kicsit szenvedni. Szóval: az ágy. Gondolom, egy cseppet se gyengéd. Nyilván, néha még fáj is. Figyelj rám…
ILDIKÓ	Azt hittem, mást akarsz nekem mondani.
SZILVIA	(csodálkozva) Mi mást akarnék?
20.
LACIKA	Te elloptad a Máriusz kocsiját?
MÓNIKA	Csak be kellett menni a bisztróba a kulcsért.
LACIKA	Elloptad a kocsiját?
MÓNIKA	Hisz most mondom.
LACIKA	Nem vagyok észnél. Ellopta a Máriusz kocsiját. Hallod?
ÁRON	Inkább azon agyaljál, mit csinálunk vele.
LACIKA	Hát, ha már itt van, szét kell bontani, ez nyilvánvaló. Hát nem vagyok magamnál. Véged van, véged.
ÁRON	Mónika? Hallod?
MÓNIKA	Még bontsam is szét?
LACIKA	Utazol valahova?
MÓNIKA	Akadj le a táskámról.
LACIKA	Nézd már, itt ül egy bőröndön. Talán utazni készül valahova. Te mit gondolsz?
MÓNIKA	Menj már a francba!
LACIKA	Biztos megjött neki. Aztán most ideges. Te is ideges lennél a helyében?
ÁRON	Most, hogy jobban belegondolok, elképzelhető.
LACIKA	Átdobtál, kis szemétláda.
MÓNIKA	Visszakapod a pénzt. De most nem tudom megadni.
LACIKA	Átdobtál, és ezt nem úszod meg…
MÓNIKA	Áron…
ÁRON	Őszintén, jobb lenne, ha ezt az utazást most lemondanád.
LACIKA	Milyen kis ideges! Biztos összebalhézott az anyjával.
MÓNIKA	Nem az anyám.
LACIKA	Bár, ha jobban meggondolom, én is nagyon ideges vagyok.
ÁRON	Mónika, muszáj leszel eladni ezt a repülőjegyet.
MÓNIKA	Ezt most már nem lehet eladni.
LACIKA	Ettől a megoldástól én nagyon félnék.
MÓNIKA	Hagyjatok elmenni!
LACIKA	(gúnyos nevetésben tör ki, majd abbahagyja) Hallottad? Az év vicce. (gyűlölettel) Tudod te, kinek a kocsiját adtad el nekünk? A Dal az egész rohadt várost tűvé teszi, beszélt az összes rohadt kereskedővel, én meg a kocsit egy rohadt kreclibe dugtam, ahová bármikor bárki benyithat, és erre gondoltad, hogy elsétálsz innen?
ÁRON	Én tudom a megoldást. (csend) Visszaviszi a kocsit.
MÓNIKA	Én nem akarom visszavinni.
LACIKA	Nem is rossz.
MÓNIKA	Én nem akarom visszavinni.
LACIKA	Most muszáj leszel.
MÓNIKA	Aztán elengedtek?
ÁRON	Már mehetsz is. Mindjárt utána.
MÓNIKA	(sírva fakad) Nem fogom elérni a gépet.
ÁRON	El fogod érni.
MÓNIKA	(kétségbeesve) Hogy érném már el, te hülye?
LACIKA	Hogy érné már el?
ÁRON	Hát úgy, hogy segítünk neki. Végül is emberek vagyunk.
Mónika összeomolva sír.
ÁRON	(csendre inti, telefonál) Repülőtér? Maga kicsoda? Na, hát csak mert mondanék valamit. Szeretném bejelenteni, hogy pokolgép van maguknál. Ott a sarokban keressék. Igen, igen. Hát csak igyekezzenek. (leteszi) Sima ügy. Mindig beválik, ha késésben vagyok.
LACIKA	De azt tudod, hogy neked véged.
MÓNIKA	Már mért?
LACIKA	Te nem ismered őket. Ki fogják tudni, ki tette. Hülyére fognak faggatni mindenkit.
MÓNIKA	Hát engem már így is hülyére faggattak.
LACIKA	Téged?
MÓNIKA	Azt mondta az a nagy paraszt, amelyik mindig csak hallgat különben, a Brüll, vagy hogy hívják, hogy nekem látnom kellett, ki mászkál a kabátok körül.
LACIKA	Brutálisak szoknak lenni. Nem cicóznak.
MÓNIKA	Hát tényleg kellett valami nevet mondanom. Nem hitték volna el, hogy senkit se láttam. Sajnálom, hogy pont a tiéd jutott először eszembe.
LACIKA	Nem finomkodnak, ha arról van szó. (csend) Tessék?!
MÓNIKA	A te neved mondtam, téged úgyse ismer senki közülük.
LACIKA	Apám…!
MÓNIKA	El is gondolkodtak rajta, hogy mármost te ki az ördög vagy.
LACIKA	Végem! Végem! Halott ember vagyok! Meg vagyok halva!
21.
LACIKA	Jézusmária, elloptam a maffia autóját. Szűzmária.
ÁRON	Ne szarj be. Estig várnunk kell, akkor odamegyünk a parkolóba, szétbontjuk, eladunk mindent, amit lehet, és lelépünk. Te fogsz odamenni.
LACIKA	Szűzmária. Mária, malaszttal teljes…
ÁRON	Mit csinálsz?
LACIKA	Imádkozom.
ÁRON	Késő. Halott ember vagy.
LACIKA	Szűzmária.
ÁRON	Kár pocsékolni az időt. Egyszerűbb, ha felakasztod magad.
LACIKA	Jaj, Istenem.
ÁRON	Mondogasd: halott ember vagyok, halott ember vagyok. Hogy legyen időd megszokni.
LACIKA	Nem bírom.
ÁRON	Csak mondogasd! Mikor az ujjaidat a parkettához szögelik, jól jön a meditáció.
LACIKA	Halott ember vagyok.
ÁRON	Csendesebben, tévét nézek.
LACIKA	Halott vagyok, meghaltam.
23.
Ketten.
ÁRON	(sörösdobozokkal a kezében, Láthatóan az imént érkezett a boltból) De hát ott áll a parkolóban!
LACIKA	Igen.
ÁRON	És te nem mertél érte menni?
LACIKA	És mit mondok? Azt a kék Lanciát kérem, amelyik a gengsztereké. Már egy század zsaru lóg rajta, te torzszülött.
ÁRON	És a Mónika ment érte?
LACIKA	A Mónika örüljön, hogy mehetett. Ő vitte oda, ő is hozza el. Felmarkoljuk a pénzt, de állati sürgősen, és olajra lépünk.
ÁRON	Te nem vagy normális, sose jön vissza! (Csend.)
LACIKA	Gondolod?
MÓNIKA	(be) Mi van, mért néztek ilyen furcsán? Mehetünk, átvittem egy nyugisabb helyre.
25.
Ketten, este.
ÁRON	Boldogulsz?
MÓNIKA	(nyakig olajos) A porlasztó már kinn van.
ÁRON	Remek.
MÓNIKA	Azért, mert lány vagyok, még ki tudok szerelni egy porlasztót.
ÁRON	Nem kérdés. Különben ez egy vízpumpa.
MÓNIKA	(öntudatosan) Lehet. Mikor hozzáfogtam, még porlasztó volt.
Áron némán szerel.
MÓNIKA	(leül, és többé nem foglalkozik az autóval) Különben is csak a szemétkedés van a világon, ezen gondolkoztam. Én sose fogok férjhez menni. Ma a legnehezebb dolog egy normális pasast összeszedni, ez a legnehezebb. De, ha mégis, akkor megvan a baj, mert egész biztos, hogy előbb-utóbb felcsípi a titkárnője. Na, akkor első dolog ügyvédet hívni, hogy kapjon már a fejéhez a rohadék, mit művelt. De a legnehezebb dolog egy normálisat találni, egy férfit az életben, titkárnővel, vagy anélkül. Mert vagy olyan hülye, hogy a cipőjét se tudja befűzni, vagy, ha első blikkre minden rendben, és még kedves is veled, akkor meg tuti, hogy buzi. Nekem az az elméletem, hogy a jó pasasok idővel beállnak buzinak, úgy unják már a nőket. Amit különben nem is csodálok.
ÁRON	Most én lopom a kocsit, vagy te lopod?
MÓNIKA	Hát persze, hogy én.
ÁRON	Akkor mért én lopom?
MÓNIKA	Mert te ügyesebb vagy.
28.
Hárman, majd négyen ugyanott.
MOTOROS RENDŐR	(megáll mellettük) Jó napot. Megmondanák, mért szedik szét ezt az autót?
ÁRON	De jó kis motor.
RENDŐR	Nos? Hallgatom.
ÁRON	Egy barátomé. Megkért rá, ha ráérek, szedjem már szét.
RENDŐR	Értem. És azt is kérte, hogy kalapáccsal bontsa le a lengéscsillapítót?
ÁRON	Kifejezetten kérte.
RENDŐR	Különös. Elkérhetném a kocsi papírjait?
ÁRON	Nem érdemes.
RENDŐR	Legyen szíves, a papírokat.
ÁRON	A barátomnál vannak.
RENDŐR	És a saját igazolványa?
ÁRON	Az is a barátomnál van. Jobb, ha egy helyen van az ilyesmi.
LACIKA	Gond van, biztos úr?
RENDŐR	Ön a fiatalember barátja?
LACIKA	Kimondottan barátok vagyunk.
RENDŐR	Öné a kocsi, uram?
LACIKA	Hát már hogyne.
RENDŐR	Láthatnám a forgalmit?
LACIKA	De jó kis motor.
RENDŐR	Szabad a kocsi forgalmiját, uram?
LACIKA	Áron, hol is a forgalmi?
ÁRON	Nálad.
LACIKA	Ja, igen. Egész jó motor. Mennyit bír autópályán?
ÁRON	Lacika, ne tartsad fel a biztos urat, még sok dolga van.
MÓNIKA	Nekem semmi közöm hozzájuk, csak erre jártam.
RENDŐR	Azért csak ne menjen el, ha kérhetem. Nos?
LACIKA	(a motorra) Mehetek vele egy kört?
RENDŐR	(rádión) Kettőtíznégy. Küldjetek egy kocsit. Újlak utca, a toronyházak mögött, a garázslejáróknál. Mondom, Újlak utca.
LACIKA	Ez már a Szent Kristóf utca.
ÁRON	Ne szóljál bele, a biztos úr jobban tudja.
RENDŐR	Tegyék a kezüket a motorháztetőre.
LACIKA	Nincs is motorháztető. Hová tetted a motorháztetőt?
ÁRON	A sarokban van.
RENDŐR	Hová indul?
LACIKA	A sarokba, a motorháztetőért…
RENDŐR	Feküdjenek a földre! Gyerünk.
LACIKA	Hanyatt, vagy hogy?
ÁRON	Nem akarok beleszólni, de szól a rádiója.
RENDŐR	(a rádióba) Nem tudom a számot, Újlak utca.
ÁRON	Szent Kristóf utca.
LACIKA	Jaj, ha nekem ilyen motorom lehetne…
RENDŐR	Azt mondtam, a földre!
LACIKA	(Mónikára mutat) Neki nem kell? (körülményesen hanyatt fekszik)
RENDŐR	(nem figyel rá) Maga is.
MÓNIKA	Piszkos lesz a ruhám. Ez nem érdekli?
RENDŐR	Lefelé.
MÓNIKA	Maga fogja fizetni a mosatást?
RENDŐR	Maga pedig, uram, nyissa fel a csomagtartót.
LACIKA	Én?
ÁRON	Most mit nézel rám?
RENDŐR	Mért, nem magáé a kocsi? Kérem, nyissa ki a csomagtartót.
Lacika körülményesen kinyitja. Mind belenéznek. Csend.
ÁRON	(elkeseredetten) A kurva életbe. Ez nem hiányzott.
Pillanatnyi döbbent csend után Mónika a rendőr kezére csapja csomagtartót. A rendőr ordít fájdalmában, Áron egy táskát kap ki a csomagok közül, és a lánnyal elszalad, de Lacikát elkapja a rendőr.
LACIKA	Nem is ismerem őket. Sose láttam egyiket se. Csak sétálok erre. Sétáltatom a kutyámat. Leugrottam újságért.
RENDŐR	(sziszegve rázza a kezét) Pofa be, világos? Kezeket a kocsira. Álljon terpeszbe. (a rádióba) Nem. Nem. Kettő szökésben. Értettem.
LACIKA	Ilyen béna is csak én lehetek
RENDŐR	(a rádióba) Hogy lehettek ilyen töketlenek? Mondtam: Újlak utca.
LACIKA	Szent Kristóf utca.
RENDŐR	Fogja be száját. Nincs is kutyája.
LACIKA	De béna vagyok.