Ellen Niit

Tehermentesítés

Orvosom meghallgatta a szívem,
és azt mondta,
hogy kímélnem kell magam,
és hogy ne emeljek egyszerre
többet három kilónál.

Örömmel és elégedetten nyugtáztam
jelentős tehermentesítésemet,
végtére is a nők éve volt.

Hazamentem,
kezemben hálószatyor,
benne kétkilónyi zacskós tej.
Ráléptem a mi lift nélküli házunk
nem túl gusztusos lépcsőjének
első fokára,
hogy felmásszam
a harmadik emeletre,
és sebtében mérlegelni kezdtem
kisebb-nagyobb dolgaimat
az orvosi tanács fényében.

Félbemaradt és szanaszét hányt
szerződéses munka –
fél tonna.

Legnagyobb fiamék lakáskérelme
a városi tanácsnál
sorszáma: 57
és kiutalnak évente négy lakást –
ez, mondjuk, tizennégy kiló.
(Ők még pokolian fiatalok, s még
csak egyszem gyerekük van,
s a menyem derűs és türelmes természetű.)

Középső fiam
télikabátja csupa festék,
iskolaköpenye mellén
zöld gyurmafolt,
és az elveszett sál –
három kiló hatvan deka.

Lányom
számtan egyese év vége előtt –
hat kiló,
mínusz az ő örvendetes őszintesége
a tanítóval.
Marad négy kiló
és hozzá a vita.

Zsémbes anyósom
és a bosszúság reggelenként
a forralatlan víz
és fél bögre forralt tej miatt
és bármi másért –
tizenhat kiló, közel egy pud.

Epekő
és nehéz súly
a jobb lapockám alatt.
Mennyit nyomhat e semmiség?
Pár grammot, szóra sem érdemes!

Férjem cikkgyűjteménye,
melyet a kiadó
másfél éve pácol.
(Ó, még nincs is annyi!)
Ez mennyit tehet ki? –
Vagy fél pudot.

Legkisebb fiam
macijának mállik a mancsa –
ötszázötven gramm.

Pont ez!
Pont ezt az egyet veszem
és cipelem fel a lépcsőn
a két zacskós tejjel együtt.
S akkor még vehetek gyorsan a boltban
fél kiló vajat.

Kérész Gyula fordítása