Ács József

Hagyaték

A mindentlátás csodálata
és rettenete
már a sötétség története.
Emlékezés a fényre:
ezzel kezdődik az elhomályosodás.
Mert a fényről csak a sötétség beszél.
Kafka szerint aki az igazságot meg akarja ismerni,
az csak a hazugság lehet.

Azt hihetnénk, a költő a szavak embere,
mert nem tud a szavaktól elszakadni.
A közember igen:
ő egyszerűen csak
használja
a nyelvet.
És nem tulajdonít akkora jelentőséget neki,
miközben a nyelv valójában
uralkodik rajta.
De ki képes a nyelven uralkodni,
jaj ki,
mind megkötözve kínzatott
valahány ember él ezen a földön.
A nyelv a lét háza?
Láthatatlan börtön.
A fiatal lázongó még csodálja,
a szatíra a papírt ha átégeti.
Mert ő majd nem ő majd
másképpen
aztán lassan megismeri
és bár tényleg másképpen
de mintha mégis ugyanazt.
És onnantól gyűlölettel félredobja,
félrehajítja.
Árvaságra jutott,
meder nélkül maradt lázadás.
A kezdet mi volt?
Kanócáról elszabadult lobogás,
csak egy asztallap tiszta fénye a gyermekkorból,
emlékezés a fényre:
a hazugság kezdete.
Nem szárnypróbálgatás:
a legalkalmasabb hazugság keresése.
Embergyűlölet.
Nem mert nekünk hazudnak,
hanem mert hazugságra kényszerülünk,
hazudni kell,
állandóan, sőt egyre többet.
Hol az igazság,
aki az igazságot meg akarja ismerni,
az csak a hazugság lehet.
Világméretű hazugságszisztémák, igen,
behálózzák az egész földet,
de az fáj hogy neked kell hazudnod,
és egyre többet.
Ideiglenes élet:
egyszer megérted,
ideiglenesen, amíg vissza nem térsz az igaz útra,
ideiglenesen, ezt éled:
ha megváltoztál, lecseréled,
és az lesz majd az igaz élet,
milyen pompásan elképzelted,
keresed folyton
az igaz életedet,
de aki az igazságot meg akarja ismerni, az
csak a hazugság lehet.
Hit, remény, szeretet,
ha szeretet nincsen énbennem –
a remény, úgy hiszem, abszolút szükségtelen,
és nincs bennem szeretet,
és mi az a szeretetparancs,
és mi az a szeretet,
remélem nem érzelem,
mert azt nem érzem.
Ha elhagyjuk a szeretet szót,
minden aránytalanul könnyebb
– szeretni is.
Elsietett tanulságok
megemésztetlen tömegeitől puffadozó,
elkényeztetett és agyongyötört,
elkeseredett és tanácstalan,
szórakozásból szórakozásba szédelgő
emberek százezrei,
és egyenként mindőjüket szeretni.
Kérem,
a tömegnek abszolút buta az arca,
írta Bernhard,
mi az, hogy szeretet,
mi az, hogy jóság,
mikor ezek a fenevad szavai,
és orvosság nincs.
Ez a fény,
nem a mefisztótól alattomban vásárolható
mézeskalács.

árva madár
nézzed csak az életemet
most merre jár
nézzed csak az életemet
árva madár
néma madár
ha meglátod
felrikoltasz:
hallom is már
hallom is már