Rózsássy Barbara

Ami vágy volt

Ami vágy volt, csak kín ma már.
Bennem az idő újraépül.
– Toronyba záró önmagát
hogy élné túl, aki szédül?

Árad a holnap: új meder
– vállamra kötné a szárnyam.
Tártkapu-égig úgy emel:
napban ígér arany-ágyat.

Börtön a kétség, zárkafal;
vizedbe keverve méreg
– remény, ahogy húsodba mar:
lassú halálban az élet.

Őzszemű hajnal, áhitat?
Szív, ami újradobogna?
– Rá, aki húzna rácsokat,
lesz csak a félelem foglya.

Mégis a nyíló szenvedély,
újravirágzik a hozzád;
mély lehetetlen tengerén
semmibe süllyed a fogság.

Isten, te engem így szeress,
ha már ágyamba fogadlak.
Lángölű tegnap: testben a test
– túlélőt, tarts meg magadnak.