Nyilas Atilla

Halottkém

Hadd mondjam el az öcsémnek,
mert nem elmondani vétek:

a farsang utolsó napja volt,
hamvazkodás előtti kedd,

szemedből a gyanús fény kialudt,
de tekinteted melege megmaradt,

néhány szál hosszú hajad,
szád sarkában apró sebek,

arcod csakolyan kedves,
mint volt életedben,

anyajegyútján révülve,
vak csillagtérképét érintve

eszembe se jutott, hogy lezárjam
– hadd mondjam el az öcsémnek,

bár elmondani is vétek –,
nem zártam le a szemed.