Becz Dorottya

Menebi mozaik: ötödik kocka

    Rózsaszínű volt a haja. Ez azért volt jó, mert bárhol találkoztunk, könnyű volt észrevenni. Beültünk egy helyre. Zaj volt, vagy zene. Olyasmiről beszéltünk, hogy kéne már együtt lenni, mert nem volt jó külön. De sose értünk egymásra. Illetve akkor kivételesen igen. Egy nagy és lelakott házba mentünk. Belül neon világított. Ajtó nyílt, csukódott.
    Valahogy többet tudott az életről, mint én. Biztos a rózsaszín haja miatt volt. Egyszer majd én is kipróbálom… hátha begyere lesz.
    Forró vizet engedett abba a kurva mocskos kádba. Csak néztem, hogy úszkálnak benne a hajszálak, meg azok a gusztustalan vérdarabkák. Ezek azok, amik akkor jönnek az emberből, ha fáj a feje. Levetkőzött és bemászott ebbe a gusztustalanságba. Komolyan nem értettem. Csak a kislábujját dugta bele, és almazöld lett a víz színe. Én ruhástul lettem vizes. Egymással szemben ültünk. Csörgött a telóm. Anyám hívott, hogy megszereltem-e a lámpát a garázsban.
    Aztán az a hülye haverom, hogy megvettem-e már a bogyókat. Meg egy seggfej is szórakozott, a nevét sose mondta, csak hogy fürdő van, mikor a háta fáj. És ezt vagy ötször.
    Ezalatt ő ücsörgött, és olvasott valami könyvet.
    Kihűlt a víz. Kimásztam a zöld lötyiből, ő meg még mindig azt a legendát olvasta. Mondta, menjek nyugodtan, ő még enged meleg vizet. Konyharuhába törölköztem, az összes papíromat a villanyradiátoron szárítgattam. Mert az a zsebemben maradt.
    Bort is ittam.
    Egy óra múlva megjelent az ajtóban. Azt mondta, szar a könyv, de azért a pasi nagy arc benne. Ezt vagy húsz percig hallgattam. Aztán lefeküdt az ágyba, széttépte a lepedőt, és betakart vele. Széttépett mást is, és azzal is betakart. És közben énekelt. Hogy voznt mi. Néztük a plafont, amiről hullott a vakolat. Az utcáról felhallatszott a hetes busz zaja, de csak fél tizenkettőig, mert akkor megy az utolsó, aztán reggel fél ötig semmi. Olyan csönd volt. Nem szeretem, mert ilyenkor teljesen egyedül érzem magam.
    Reggel a lepedődarabokkal a számban ébredtem. Már nem volt mellettem. Vízcsobogást hallottam a szomszéd helyiségből. Feltápászkodtam és elindultam a csempékkel kirakott penészes lukba. Már megint a kádba engedett vizet, forrót, csak úgy gőzölgött. Most ő is ruhástul mászott be. Egy kék kombinéban. Teljesen ellepte a víz. Gondolom, a melegtől, elkezdett olvadni. Folyékonnyá vált. Tíz perc után már ott lebegett az egész test. Kihúztam a dugót, hátha attól újra összeáll. De az egész massza a kék kombinéval, rózsaszín hajjal lefolyt a lefolyón.
    Megszáradtak a papírjaim a radiátoron, az egyik meg is perzselődött. Bort is ittam. Fél lábon ugráltam lefelé a lépcsőkön. Otthagytam a neonfényű házat. Negyvenessel mentem haza. Otthon az anyám megkérdezte, hogy nem vágyom-e egy jó forró fürdőre. De már csak az óvatosság kedvéért is inkább csak zuhanyoztam. Azt is vagy három nap múlva.