Timár György

Prométheüsz?

Hát ez nem voltam én soha.
Tűzrabló lázadás helyett
inkább a fejemet
használtam mindig is, noha
nem mindig jól, viszont a fütykös
csapásaitól megóvott a trükkös
elme, amelynek tekervényei
kunkoriak, akár a szőr,
mely bőröm alatt már hurkokba nől
és bongyoran bökken a fényre ki – – –

Prométheüsz? Zabálják csak a máját!
Az enyémet keselyűk ne zabálják.

1959. augusztus 18.

E bronzárnyékú nap
Míg élek megmarad
A cinkotai strandon
A hangszóróból Sablon
Dalolta Louis Trenet
La mer-jét és zene
Még nem volt ily ijesztőn
A lélekmélybe metsző
S a fürdő népe sem
Ily nem-hitelesen
Jelenvaló s a nő sem
Kihez visszaverődtem
Kihűlve-ostobán – – –

Az Egyetlen után
Semmi se volt valódi
A Nap fénye is bóvli
És giccs volt a Nyári nap
Kívül   S itt benn a fagy