Diósi Ágnes

szociográfus, szociális munkás (Budapest, 1932. február 10.)

    Szeretettel köszöntöm olvasóimat hetvenedik születésnapom (2002. február 10.) alkalmából.
    Sorsomat, pályafutásomat két körülmény határozta meg.
    Nőnek születtem.
    Zsidónak születtem.
    Mindkettőt áldásnak tekintem, és kegyelmi állapotnak tartom a mások szenvedése iránti fogékonyságot.
    Úgy vélem, a szociográfia mindig, a mindenkori alullévőkért kell, hogy fölemelje szavát, és amíg a világ világ, tiltakoznia kell annak kettéosztottsága ellen.
    Örülök, hogy van négy gyerekem, nyolc unokám, és már dédunokám is lesz, mire betöltöm a hetvenediket.
    Örülök, hogy nem éltem hiába.
    Könyveim: Hetedíziglen, 1984; Cigányút, 1988; Szűz Mária zsebkendője, 1990; Várj, madár…, 1997.
    Publikációim az egykori Mozgó Világban, a Valóságban, az Esélyben, a Kritikában, a Beszélőben és máshol olvashatók.