Vata Emil

díszlettervező (Hódmezővásárhely, 1932. augusztus 8.)

    A 90. zsoltár összefoglaló címe: Az élet mulandóságának tanulsága. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. (10. vers, Károli-fordítás) A számvetést, ha kedvez az én Uram, be is fejezhetem.
    Szeretett szülővárosomban, Hódmezővásárhelyen drága szüleim, szegénységük ellenére a Református Bethlen Gábor Gimnáziumba írattak. Az egyházi iskolából állami lett, Németh László irodalom helyett egészségtant taníthatott, órái így is felejthetetlenek. Rajztanárom, Kiss Imre beajánlotta képeimet a háború utáni első hódmezővásárhelyi képzőművészeti kiállításra, ahol többek közt jelen voltak Kohán György, Endre Béla és Tornyai János képei.
    A Képzőművészeti Főiskolára felvételiztem, politikai kérdésen csúsztam el. A zsűri tagja volt az Iparművészeti Főiskola igazgatója, Schubert Ernő, aki rajzaim alapján átvett az ő iskolájába, és ott az akkor alakult színpad főtanszakon végeztem 1955-ben. Oláh Gusztáv és Varga Mátyás kiváló művésztanáraimtól tanultam, a rajzot és a festészetet Vén Emiltől. Ezek az évek szakmailag örömteliek, de lelkileg terhesek. A koncepciós perek ideje volt ez a főiskolán is. A zsarnokság szülte félelem elszigetelt minden egyéni kérdést és véleményt. A fájó kérdésre, miért születtem e mulandó világra, Isten adott választ, mikor megkeresett bátor, hívő iskolatársaimon keresztül. Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy. (Ézsaiás: 43.1)
    Pályámat a Pécsi Nemzeti Színházban kezdtem, s rövid kitérővel itt is fejeztem be. Kivételes élményt jelentett számomra, valamennyi Illyés-darabot én tervezhettem, s a személyes kapcsolat által véleménye megerősítette munkámba vetett hitemben. Tiszták (1969), Orfeusz a felvilágban (1975), Testvérek (1972), Tamási Áron: Ősvigasztalás (1966), Sárospataki István: Táncpestis (1976), Strauss: Bécsi vér (1988), Puccini: Bohémélet (1993), Shakespeare: Macbeth (1960), III. Richard (1964), Sosztakovics: Kisvárosi Lady Macbeth (1964), Janácek: Jenufal (1966), Handel: Julius Caesar (1967), Shakespeare: Rózsák háborúja (1967). Néhány cím a huszonegy balettdíszletem közül: Bányászballada (1961), Pókháló (1962), A veronai szerelmesek mártíriuma (1969), Rómeó és Júlia (1991).

Verdi: Don Carlos (Győri Nemzeti Színház, rendező: Bor József)

    Az új színház felépülése előtti évben, 1978-ban meghívtak a Győri Kisfaludy Színházba vezető tervezőnek. Pályám legszebb évei közé tartozik, sok megvalósult tervezői álmommal. A színházavató Illyés-darabtól (Fáklyaláng) kezdve az első operabemutató (Ránki: Holdbéli csónakos) mellett számos operát, operettet és prózai darabot tervezhettem. Donizetti: Don Pasquale (1979), Verdi: Rigoletto (1982), Bizet: Carmen (1986), Rossini: A sevillai borbély (1981), Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok (1982), Shakespeare: Szentivánéji álom (1984), Verdi: A trubadur (1985), Verdi: Don Carlos (1988), Erkel: Bánk bán (1998), Verdi: Aida (1999). Ez a válogatás a közel háromszáz bemutatóm közül került ki.
    A sok terveznivaló mellett az első szerelmem, a festészet is helyet kapott életemben. 1988-ban mutatkozhattam be a Pécsi Képcsarnokban, amit számos hazai és külföldi kiállítás követett. Önálló kiállítások: 1977 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1978 Hódmezővásárhely, 1993 Pécs, Műhely Galéria, 1993 Toulon (Franciaország), 1994 Nancy (Franciaország), 1995 Pécs, Műhely Galéria, 1995 Pécs, Civil Közösségek Háza, 1996,’97 Szolnok, 1998 Veszprém, 2000 Pécsi Kisgaléria, 2001 Pécs, Műtár Galéria.
    Fontosabb csoportos kiállítások: 1971 Párizs, Díszlet Világkiállítás Musee D’ art Moderne de la Ville; Prága, Szcenikai Világkiállítás, 1974 Miskolc, I. Országos Díszlet- és Jelmeztriennálé, 1975 Prága, Szcenikai Világkiállítás, 1978 Tokió, Díszlet- és Jelmez Világkiállítás, 1987 Rio de Janeiro, 1993 Budapest, Művészbarátok Egyesülete.
    Díjak: 1967 Jászai-díj, 1971 Munka Érdemrend Ezüst fokozata, 1980 Pécs Megyei Város Művészeti díja, 1980 Győr-Sopron Megye Művészeti díja, 1987 ABD Arany Paletta díja, Rio de Janeiro.
    Díszletterveimet és festményeimet hazai és külföldi gyűjtők vásárolták, közgyűjteményben az Országos Széchényi Könyvtárban a színháztörténeti osztályon ötvenkét díszlettervem van.
    Minden sikerért és sikertelenségért Istennek adok hálát. Hálát adok a feleségemért és négy gyermekemért, akikben hiszem, hogy a művészet iránti fogékonyságnál többet adott Isten, mivel már művelik.