Fekete György

belsőépítész (Zalaegerszeg, 1932. szeptember 28.)

    Indul a film
    – Csapó! – Zalaegerszeg, 1932, Jánka-hegy,
    – születés a református parókia sarokszobájában, megelőzve és követve egy-egy fiútestvért, az udvaron templom épül, szemközt a Kálvária kapuja-kerítése, oldalt az öregtemető,
    – menekülés – mekkora ostobaság – a háború elől, az otthon elvesztése, talajfogás a kicsinyke szabolcsi Tornyospálcán, magtár az udvaron, almaszüret és Vilma nevű kanca az istállóban, apám prédikál és nagy naivan politizál, a naplemente Rákosit aranyozza,
    – iskola Csurgón, majd Budapesten az Iparművészeti Főiskolán, vörös diploma, ahogy illik, pályakezdés, megismételhetetlen szakmai mélyvizek,
    – de előtte még – mellékesen – 1956, vérfoltos rádióostrom, nemzetőrség, menekülés, börtön, bujkálás a lipótmezei bolondok között; lapítás, hallgatások (a szocializmus azoknak kibírható, akik képesek belül is kívül élni benne…), rejtett emberi kapcsolatok; tenger civil munka, egyesület, szövetség, kiállítási csoport, pályasikerek, szakmai szimpóziumok, cikkírás, verselés, televíziós lakáskultúra-sorozatok, bátorítások és megfélemlítések párban, kiállítástervezés ürügyén 130 magyar pavilon, 35 országban, katonakönyv-bevonás, puha diktatúra, cifrabojt-lét a Népköztársaság ostorán,
    – Munkácsy-dij, Érdemes Művészség, rendszeres figyelmeztetések, otthonteremtés, gyereknevelés, alagsorban műhely, udvaron sziklakert, az első Dácia, Fruska, a puli, a ház előtt kockaköves járda tisztán és frissen gyomlálva, titkos, majd nyílt értelmiségi találkozók, politizálás, pártbaszervülés, kampány, győzelem,
    – kulturális államtitkárság, négyéves, szabadságmentes naiv lázálom, a Nemzeti Kulturális Alap létrehozása, elnöklése, össztűz és sajtóperek, parlamenti képviselőség, fegyver az éjjeliszekrénynek támasztva, fenyegetések, belső vívódások, csalódások és megbizonyosodások, anyám és gyermekem anyjának halála,
    – pártbeli meghasonlás, a jellembe vetett hitek megrendülése, kétségbeesés az árulások felett, különutasság,
    – könyvek írása, barátok faggatása, megkörnyékezések, megfenyegetések, kicenzúrázott újságcikkek, bábaság a Magyar Örökségek megnevezésének megszülésénél és életbentartásánál, egyetemi tanári habilitáció, hetenkénti fürdés a fiatalok várakozó tekintetében, halálok utáni újjászületés a szépséges másik asszony hajlékában, olthatatlan szomjúság az igaz szavak után, éjszakai írások, nappali vándorutak a Magyar Szent Korona művészeti ábrázolásainak fellelésére,
    – unokák okítása az életre és az életben maradásra, szomjúság szomszédra, barátra, rokonra, ismerősre, évszázadra való tervek szövése, kovácsolása, betakarítása egy élet termésének, salakja zsákolása,
    – őrzése, tisztulása annak a szereplőnek, aki én vagyok; nem más, mint akit anyám remélt a pólyámat simogatva, nem más, mint 1945-ben, ’56-ban, ’89-ben, még ha a világ meg is bolondult a körbeforgásában,és úgy cserélődnek a köpönyegek, mint a színházi kosztümök az öltözőben két felvonás között,
    – sírni kétszer sírtam, többször talán nem is tudnék, nevetni nincs kedvem, ha okom lesz rá, megteszem biztosan,
    – pedig boldog vagyok, mert megépítettem a saját világomat, rendben tartom, zászlaja nemzetiszínű, főterén hímzett szűrben furulyáznak erdélyi őseim, erdeiben szeretteim repkednek madárszárnyakon, etetem őket, és még a csúzlitól is irtózom,
    – számítógépemet az agyamra cseréltem, és szívemre bíztam a kommunikációt.

    Zárókép: Az Úristen várakozón szembenéz velem, és tétova hívómozdulatait vélem néha látni,
    – visszaintek –, ne még, ha csak lehet…