Zsille Gábor

Szülinapi dal

Névtáblám sírfelirat
üstököm elhasznált kóc
vitorlámhoz nincs árboc
szeretőm könnyen sirat

Nem élek itt sem, ott sem
ágyneműm koszos, dohos
bőrömben nem otthonos
a Föld csak ócska borsszem

Lüktet ha ráharapok
ínyemnek nincs oltalom
s bár meglehet, jóllakom
gyötrődnöm még marad ok

A Föld csak ócska labda
Isten, a csodacsatár
kapumba most betalál
s kérlelem, hagyja abba

Nem hagyja, folyton robog
cselez és gyöngén gurít
a labda rám hunyorít
s kezem közt bevánszorog

Mezszámom sírfelirat
kapufám fehér márvány
létszámom emberhátrány
tollam és pár könyv sirat

Casanova bevallja a szép fogadósnét

… elég volt csak felé néznem,
és ha éppen nem volt pénzem,
kifizettem természetben –
mindez persze terméketlen:
mindig csak egy zsákba hánytam,
ölelkezve is magányban.

Kéj-szonett, numera 1.

A sarkon, látom, már álldogál a rosszlány.
Hetvenöt pénzbe kerül, szobája tiszta.
Húsz percből nem marad, csak pár kurta foszlány,
s nyelvemlékeim a lepedő felissza.

Szőke, gusztusos, művészneve Denissa.
Belevalóbb gyerek lehetnék Pothosznál,
ki kivont kardját hüvelybe teszi vissza,
s minden kínálkozó bejáratot használ.

Nem lenne rossz… Hanem eszembe jut, ennyi
pénzből hány pofa sört is lehetne venni,
hány teát, süteményt, hány óra bizalmas

ücsörgést jobbnál jobb helyeken… Az is van
oly nagy élvezet, a fene esne belé…
Büszkén menetelek egy kávéház felé.