Király Farkas

utószó helyett

A szürkületben élő város.
A láthatárba maró hegyek.
A lélek, amely mindig sáros.
És pillangók. Darazsak. Legyek.

A testek közti suttogások.
Az egymást kergető szerelmek.
A reményvesztett kiáltások.

A véraláfutásos versek.

ítélet

kitöröltem
szememből
a tegnapot

fényképek börtönében
jártam
láttam
hogyan pörgeti
gumibotját
az idő

a
holdfényben
szobrok meneteltek
nem voltál
nem voltunk
sehol

hétvége három felvonásban

I
Nyár volt. Friss.
Mint zápor után.
A kocsma szemén
halvány karika.
Lebegtél
a délutánban.
Nevető, karcsú
pára-gondola.

II
Mosolyod, mint
pincebogár
csigolyáimon
míg szaladt,
sejtetted-e, hogy
gerincem végein
riadókész a
gondolat

III
Álmod édes.
S mint abroszba égett
parázsnyom:
kissé szenvtelen.
Jelzőket fogsz
keresni reggel.
Én egyszerű leszek.
És idegen.