Barátságtakaró a világnak

    Magyarországon a foltvarrás megjelenése az 1989-es év környékére tehető, amikor mintegy kéttucatnyian alakítottak egy csoportot. Vezetőjük, illetve a csoport megálmodója Dolányi Anna volt. Fontos jelentősége van annak, hogy nem egyéni elszigeteltségben próbálkoztak ezzel az újfajta kézművességgel.
    A patchwork technikával varrt kézimunkákat szerte a nagyvilágban ismerik, a múlt században Európában az amerikai farmerasszonyok által varrt takarók, ruhák és egyéb használati tárgyak révén vált ismertté. Sok történelmi forrás mutatja, hogy már igen régóta ismerték ezt a varrási technikát az asszonyok (pl. egyiptomi falfestmények, kínai történetek…)
    1992-ban, az első magyarországi kiállítás egy pályázat, a „Küldj egy szívet, virágot Magyarországnak” felhívással indult, amely nem várt sikert aratott. 27 országból, 1297 foltos küldött nemcsak blokkot, hanem szívhez szóló levelet, sőt kész nagy quilteket. A válaszok között volt európai, amerikai, ausztrál, arab, török, japán, izraeli. A pályázat emlékét egy óriási levelezőlappal örökítettük meg, mindazoknak a neve és országa felkerült, akik segítették „felvirágoztatni” a magyar foltvarró mozgalmat. 1998-ban, Innsbruckban kiállítottuk ezt a levelezőlapot, a VI. nemzetközi Quilt Expón, ahol a készítők nagy örömmel fedezték fel a nevüket. Már nemcsak az országhatáron belül, hanem azon kívül is kapcsolatok születtek/születnek a foltosok között. Az első nemzetközi barátkozás zálogaként készítettünk egy osztrák csoport számára barátságtakarót, az osztrák–magyar színek alkalmazásával. Ezután nem sokkal baráti kapcsolatok szövődtek egy ankarai és a székesfehérvári Korona Foltvarró Kör, valamint az augusburgi és a szombathelyi Folt-mix csoport között. A legnagyobb női magazinokban egy országos foltvarró versenyt hirdettünk meg. Egy egyszerű 9-es blokk varrásával. A Céh tagjainak titkos szándéka szerint, ez lett volna a világ legnagyobb barátságtakarója. A beérkezett óriási mennyiségű blokkot az első nyári tábor résztvevői varrták össze. A hatalmas quiltet végül újból blokkokra felbontva egy karácsonyi tévéműsorban elárvereztük. A megmaradt takarókat idős rászorultaknak adtuk át. Ez volt 1996-ban.
    A nyári táborok azóta is rendszeresek. Ezeken a pár napos, egyhetes együttléteken külföldi oktatók is megfordultak, tőlük is rengeteg új technikát sajátíthatnak el a résztvevők. Jártak előadók Franciaországból, Norvégiából, Svájcból, Németországból és az Egyesült Államokból.
    Ma már évente két alkalommal rendezünk országos kiállítást. Voltunk már Tiszaújvárosban, Nagyatádon, Szombathelyen, Debrecenben, Pécsett, s most júliusban készülünk Szekszárdra. A kisebb csoportok több önálló helyi kiállítást, bemutatkozást, találkozókat, közös varrásokat szerveznek. Ezek az összejövetelek igen népszerűek, és újabb híveket szereznek a foltvarrásnak. Másfél éve a több mint 700 fős céhtagság már 56 hivatalosan bejegyzett foltvarró csoportban, és 6 régióban varr együtt.
    A foltvarrók igazi utazók. Egy-egy jó eseményért, kiállításért hajlandók esetenként akár több száz vagy annál is több kilométert utazni, amelyek nyomán azután nagyszerű találkozások és barátságok szövődnek.
    Azoknak a honi foltosoknak, akik nem tudnak külföldi vagy távolabbi kiállításra eljutni, a Céh megpróbálja „házhoz szállítani” ezeket. Az egyik megoldás: a Céh meghívására már több külföldi csoport is eljött Magyarországra munkájukat bemutatni. A genfiek Svájcból, a gröbenzelleriek Németországból, a Island Quilters 2000 csoport Japánból, egy tiroli csoport, egy dán csoport a fővárosból és környékéről, de voltak már a balti államok foltvarrói is vendégségben.
    Az első igazi nemzetközi siker a „Varázskezek” gyermekcsoportnak köszönhető, akik Chassy-ban (Franciaország) kreativitási díjat kaptak faliképükért. Ezt aztán további nemzetközi siker követte: Hollandiában, Franciaországban, Japánban (egy kimonópályázaton született magyar siker), Amerikában. Az itthoni sikerek inspirálták a Céh legtehetségesebbjeit, hogy nemzetközi pályázatokon részt vegyenek. Európa-bajnokság, Quilt Fesztivál ma már magyar résztvevő nélkül nincs. Az idei Barcelonában lezajlott Quilt Expón is született magyar díjazott, illetve még két társunk munkája volt kitéve a nagyközönség elé. Eddigi legnagyobb nemzetközi sikerünk, 2000-ben, Strassbourgban élvezhettük, ahol az Expo meghívott országa voltunk. Óriási tapsot kaptunk, amikor a színpadra kerültek a HUNGARY szó betűi foltvarrásban megalkotva. A kékfestővel berendezett standunkhoz is igen sok érdeklődő ellátogatott. Az előttünk álló egy év sem szűkölködik programokban. Az őszi országos budapesti kiállítással egy időben rendezzük az első foltos magyar fesztivált, mely „Határtalanul” címet viseli. Erre várjuk, hívjuk a határainkon kívül élő magyar foltvarró lányokat, asszonyokat – Szlovákiából, Szlovéniából, Erdélyből stb. 2003 tavaszán a nemzetközileg elismert foltvarrókat hívtuk meg a Kékfestő Kiállításra Gödöllőre, Pápára és Budapestre.
    A Magyar Foltvarró Céhnek mára már van havonta megjelenő újságja, a Hírfoltok, saját jelvényünk, azonos emblémával ellátott gyűszűnk, és több társunknak jelent meg könyve. Az első magyarul megjelenő, e témájú szakkönyv írója, a Céh elnöke, Dolányi Anna volt, aki 1994-ben adta ki a „Folton-folt textilmunkák” című könyvét. A Céh különlegessége, hogy aki belép közénk, egy éven belül elkészíti a „mester blokkját”, ez egy 20&215;20 cm-es textilmű, mely egy céhlevélbe lesz összevarrva. 2002-ben már a hatodik céhlevelünk kezd megszületni.
    Annak, hogy ennyire ki tudott lépni keretiből egy egyszerű kézműves technika, valószínűleg az az egyik oka, hogy a művek a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig igen széles skálát mutatnak. Nincsenek formai, technikai és társadalmi kötöttségek. Ez a tény legtöbbször az alkotókat lepi meg, akik megdöbbenve tapasztalják meg a sikert, de még inkább önnön rejtett képességeiket, legyen az idős vagy fiatal, felnőtt vagy gyerek, orvos vagy villanyszerelő, nő vagy férfi.
    Mi van még, ami fontosabb az emberi boldogságnál, a lelki békénél? Ha ezek az „alkotások” sohasem lesznek az örökkévalóságé, szerepüket már akkor is betöltötték. Kisugározták készítőikre, azok környezetére, de áttételesen az egész társadalomra.
    Kedves Olvasó, próbálja ki Ön is – tű, cérna, olló, néhány textildarab és egy kis képzelet, máris kezdődhet az alkotás!

Ercsényi Judit