Szauer Ágoston

Lámpa nélkül

Később ilyenről senki nem beszél.
Csak csapvízért. A konyha. Éjszaka.
Kezdetben minden lépés ismerős,
az ajtónál a kávé illata,

de lám, a bútor, fém, a porcelán
e nagy sötéttel már újabb egész,
törvénye más és súlyos, hallgatag,
annak, ki még gyanútlanul benéz,

és távozáskor szűkül, imbolyog
egy gépnek kontrollfénye, zöld parázs,
a talpnyomok talán még nedvesek,
s eltűnnek, mint a lelkifurdalás.

Napút

A színes ablak szentjei
a márványlapra lépnek,
e sík a kontúrt elkeni,
már széle sincs a képnek,

sarokba bújik és kinő,
majd újra összeállhat –
a külvilág csak fény, idő,
a bent világa látszat.