Aldo Palazzeschi

Hagyjatok szórakozni!

Dalocska

Tri tri tri,
fru fru fru,
uji uji uji,
iju iju iju.

Lám csak, mulat a költő,
esztelenül,
féktelenül.
Minek bántanátok
szegénykét, hagyjátok,
hadd idétlenkedjék,
bohóságokban
leli kedvét.

Kuko riku
riko koku
kukkorrikúúú!

Mi ez a sok hetyke klapancia?
Ez az otrombaság?
Poetica licentia:
költői szabadság.
Ez az én passzióm.

Fara fara fara fa,
tara tara tara ta,
para para para pa,
lara lara lara la!

Tudjátok, hogy mi ez?
Félresöpört kacat.
Nem hóbortos beszéd:
más versekből
kiszórt szemét.

Bubu bubu,
fufu fufu.
Friú!
Friú!

De ha egyszer se füle,
se farka,
minek firkantja
le ez a hülye?

Bilo bilo bilo bilo bilo
blum!
Filo filo filo filo filo
flum!
Bilolu. Filolu.
U.

Nem igaz, hogy nincs értelme,
igenis jelent valamit.
Azt jelenti…
mint mikor dúdolni kezd az ember,
mert a szöveget nem tudja.
Nem is szólhatna közönségesebben,
de nekem így tartja kedvem.

Aaaaa!
Eeeee!
Iiiii!
Ooooo!
Uuuuu!
A! E! I! O! U!

No de fiatal barátom,
mondja meg igaz lelkére:
nem üres mesterkedés-e
ily kevéske tápot
tűzbe vetve éltetni
egy ekkora lángot?

Huiszk… Hujuszk…
Huisu… su su.
Sukoku… Koku koku.
Su
ko
ku.

Hát ezt meg hogy értsük?
Vágyainak ez a netovábbja?
mintha csak japánul zagyválna!

Abí alí alarí.
Riririrí!
Rí.

Hagyjátok, hadd csűrje-csavarja,
minek is hagyná abba.
Megadja még az árát:
szamárnak titulálják.

Labala,
falala,
falala…
csakazértis lala…
lalala, lalalalala, lalala.

Bizony nem veszélytelen
így írni e mai korban,
hisz manapság minden bokorban
professzor terem.

Hahahahahahaha!
Hahahahahahaha!
Hahahahahahaha!

Végtére is
nagyon igazam van;
más időket élünk,
az emberek ma már semmit se várnak
a költőktől:
hagyjatok hát szórakozni!

Mara házikója

Mara házikója
egyszobás fakunyhó.
Nappal egy ciprusfa vet rá hűs árnyékot.
Előtte vonatok robognak.
A sudár ciprusfa alatt, az árnyékban
üldögél Mara, és szövöget.
Százéves anyóka,
életét árnyékban szövögetve tölti.
Előtte sebesen futnak a vonatok,
viszik a népeket távoli tájakra.
Ő meg csak fölpillant,
s szaporán tovább sző.
Mara háza előtt
föl-alá zakatol, száguld a sok vonat.
Ő meg csak fölpillant,
s szaporán tovább sző.

Ara, Mara, Amara

A lejtő lábánál,
óriás ciprusfák tövében
tenyérnyi tisztás áll.
Az árnyas tisztáson
anyókák kockáznak, hármasban.
Egyetlen percre se vetik föl fejüket,
egyetlen napra se mozdulnak.
Térdelnek a réten,
s kockáznak szépen az árnyékban.

Oro, Doro, Odoro, Dodoro

Lenti út legvégén épült a hatalmas kőfülke,
óriás ciprusok körében.
Szobor már réges-rég nincs benne.
A holdfény megcsillan a fehér, tündöklő márványon,
mely mintha a sudár
ciprusfák mélységes sötétjén nyugodna.
A talpkő előtt négy
fekete köpenyes férfi áll.
Szótlanul bámulnak egymásra,
és meg se moccannak.

Szénási Ferenc fordításai

Aldo Palazzeschi (1885–1974) a XX. századi olasz irodalom klasszikusa. Pályáját a mélabús ,,alkonyati költők’’ között kezdte, a dinamikus futuristák között folytatta, majd a hagyományosabb prózaformákra tért át. Legfőbb sajátossága az a játékos derű, amely már az alkonyatiaktól is megkülönböztette, futurista korszakában pedig olykor féktelen vidámsággá fokozódott.
    Az itt közölt (((rövid))) versek fordításának némi kísérleti jellege is van: az olaszban is ritka, háromszótagos egységekből (trisillabókból) építkező soroknak a magyar vershagyományban nincs megfelelőjük. (((A futurizmus alapversének nevezhető Hagyjatok szórakozni! újrafordítás.)))