Tóth Sándor

szobrászművész (Miskolc, 1933. március 19.)

Millenniumi bronzkapu

    Felvidéki felmenőim apai ágon a Szepességből, anyai ágon Gömörből származnak. Apai nagyszüleim a miskolci Mindszenti katolikus temetőben, anyai nagyszüleim a református Deszkatemetőben várják a feltámadást. Miskolcon a vásártér melletti Levente utcában születtem. A Kossuth utcai római katolikus fiú elemi iskolában Farkas Ilonka igazgató tanító néni – áldassék emléke! – az írást, számolást, rajzot négy éven át napi házi feladatként adta. 1943-ban a miskolci kir. kat. Fráter György Gimnáziumba írattak szüleim. A tanulmányi és fegyelmi szigoráról híres fiúgimnáziumban életre szóló indítást kaptam: Ádám Jenő latin–magyar, Bánk László magyar–francia, Kovács Tibor hit és erkölcstan és Polányi Imre – osztályfőnök – latin–francia tanártól. A gimnáziumban kialakult világszemléletem a marxista egyetem sem tudta megingatni.
    Budapesten a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanulmányaim nyolc éve alatt nagyszerű mestereim voltak: Kisfaludi Strobl Zsigmond, Hincz Gyula, Papp Gyula, Barcsay Jenő, Végvári Lajos mellett Pátzay Pál, Tarjáni Sinkovits Jenő, Berény Róbert, Szőnyi István korrektúrái, előadásai napjainkig emlékezetesek, tanulságosak számomra. Évfolyamtársaim, Derkovits kollégista szobatársaim között számos kiváló rajztudású, színlátású, formaérzékű hallgató volt. A közös munka során tőlük sokat tanultam.
    1956-ban Ambrus Győző, Bencsik István, Csizmadia Zoltán és Pálfalvi János mellett engem is beválasztottak a Magyar Képzőművészeti Főiskola forradalmi bizottságába. 1959 nyarán jeles szobrászművész-oklevelet kaptam, de nem kaptam sem Budapesten, sem Miskolcon műtermet, ugyanakkor két társam, akiknek nem fogadták el a diplomamunkáját, Budapesten műteremhez jutott. Tizenöt év múlva Nyíregyházán lett először műterem-lehetőségem.
    1999-ben, diplomám negyvenéves évfordulóján megkaptam a Történeti Hivataltól majd 28 év titkos ügynöki jelentésének egy részét betekintésre, pár oldalt másolatban. Az első oldalt az alábbiakban betűhíven közlöm:

Budapesti Rendőr főkapitánysága politikai Nyomozó Osztály, V/a. csoport.

Szigorúan titkos. Tárgy: Képzőművészeti Főiskola nemzetőrsége.

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS. Budapest, 1959. január 13. I. 1957. márciusban az ifjúsági szervezet vezetősége lemondott, mert nem volt hajlandó elfogadni az MSZMP irányvonalát. A hallgatókat Szovjetunió ellen hangolták, kihasználva azt, hogy négy személy meghalt közülünk. Az április 4-i ünnepséget a Főiskola a zeneművészeti Főiskolával közösen tartotta meg, mert nem vállalkozott senki az ünnepi beszéd megtartására. A főiskolai hallgatók az ünnepséget bojkottálták úgy, hogy a hallgatók közül meghalt Komondi Sándor önarcképeiből kiállítást rendeztek. A május 1-i felvonuláson nem vettek részt, annak ellenére, hogy az iskola vezetőség elrendelte a felvonulást. Tóth Sándor szobrászhallgató megmintázta a Dáviddal küzdő Góliátot, – én Dávid szobrot készítettem – és a közülük meghalt Csürös Zoltánról linómetszetet készített. -6- 11./Tóth Sándor/: Miskolc, 1933. Kulcsár Zsuzsanna:/ munkás származású, főiskolai hallgató, nőtlen, Budapest II. Hermann Ottó u. 5. szám alatti lakos. Nevezett tagja volt a nemzetőrségnek, Melocco Miklós társaságához tartozott. A párttitkár elmondása szerint jelenleg is ellenséges kijelentéseket tesz. Nevezett op. nyilvántartásban nem szerepel. Szükséges hálózati úton való feldolgozása abból a célból, hogy annak alapján nyilvántartásba vehessük.

/: Ember József r. ezds.:/ csop. vez. Készült: 5 pld-ban.

/:Kovács András r. fhdgy.:/ alosztályvezető. g:Gy.

/:Molnár Ferenc r. fhdgy.:/ V – 150384/1

    Az 1986. november 4-én feloldott megfigyelés és művészetem alakulása között okozati összefüggést vélek. Az iratok megismerésével életem számtalan megmagyarázhatatlan eseménye világossá vált előttem.
    Köszönöm az alant felsoroltaknak és másoknak; művészettörténészeknek, múzeum-, intézmény- és vállalatigazgatóknak, köztisztviselőknek plébánosoknak és püspököknek, egyszóval mecénásaimnak, hogy feladatokkal láttak el és kiálltak mellettem. Név szerinti köszönet azoknak, akik életem alakulásához nagymértékben hozzájárultak: Túry Géza, Udvardy József, Zinger Ferenc, Kartal Ernő, Keresztes Szilárd, Gyúró Imre, Fodor Géza, Vágvölgyi János, Séra Gyula, Töröcsik Frigyes, Fekete Titusz, Severino Ragazzini, Enzo Fantini, Helmut Jungwirth, Karl Schulz, Robert W. Hoge, Attila Gyarmathy.