P. Papp Zoltán

Ír úr

Különc egy város Limerick,
voltam ott óráig-ideig.
     A nők fara, melle
     uraknak még kell-e,
ha csak a verslábat figyelik?

Sorfejtés

mennyi utolsó szó végső kifulladás
nemek puha ökle
lehetetlenek tompa kése
sohák szelíd fojtása
hiábák lassított legyintése

hány halállal háltál már
csak a reggel döbbent rá
még mindig élsz
aztán megiszod aznapi
első kávédat

Szigetlakó emlékezete

Fejedelmek lovai, királyok szeretői jártak itt.
Fenyveserdők gyanta-, Csernobil atomsóhaja,
savas esők vízlobonca terült e szigetdombra.

Itt született megszülőm, a szót óvva kerülöm:
Anyám.
Derű bújócskázik folyó simította arcomon.

Hullámzó homok aranylik tarajos buckán.
Békakirályfi alszik sellő-álmot.
A befagyott öblökben egy hófelhő lépked,

meg-megrian.
Nagyapám nekem adja a dinnye léket.
Edd meg fiam! – mondja apám helyett.