Lárai Eszter

Zárt rendszer

Oly messze már a sírás
évekre visszarímelő
istennel mit is alkudoznék
árnyékára hasalt a kő

A remény

Elvesztem, mint Isten mögött a csend
a zápor érti meg zuhanásom
fülelek: süket-néma rend
reményt ad: a helyemre láncol

Egy különös emlősről

Félt
de uszonyai nem tűrték a tenger ellentmondásait
csak úszott csak úszott
maga alá evezte a tengert
majd felszállt és a Nap vibráló szájában eltünt

Azóta is csak őt emlegetik
Róla álmodom
És a húsát esszük