Németh Attila

Vadvirágtoll

HALÁL

Unom a halált.
Nyakamon lóg, mint bárány
vaskos nyakán a kolomp.
Cigányok lovai legelésznek a dombon.
Apám furulyát farag.
Unom, unom a halált.



BARÁTOM AZ ISTEN

Barátom az Isten.
Egy folyóparton játszom vele.
Spárgára kötözött gondjaim
lógatom előtte.
Ő megoldja, segít nekem,
fiának fogad, -
még jobban szeret.
Még keresztre sem hagy feszíteni.



CIGÁNYALTATÓ

Kóró lelkű éjszaka van,
alig látok.
Töviskoronát fon a Hold,
kiáltok.
Kóró lelkű, bodza szívű angyalok
ne átkozzatok!
Megérkezett a hó,
fákon tonnás takaró.



TŰZ

Találtam magamnak egy lányt.
Megmostam, ágyba dugtam.
Ha lett volna egy puskám,
azzal vigyáztam volna Rá.
Hajnalodott, álmából felriadt.
Gyufát kért, tüzet gyújtott,
nem szólt.
Felfalta a gyökér, a hó.



SZABAD-E

Szabad-e az Úr nélkül meghalni?
Nyakát nyújtja egy karcsú ágacska.
Sárfalak alatt csalókás napban,
fogatlan asszonyok szorítanak
virágot odvas szájukba.



RAJZ

Égessen el a nap,
legyek por, hamu.
Szálljak a szélben,
rajzoljam apám,
anyám arcát az égbe.



HALÁL

Ne mutasd meg a halált!
Tudom, könnyű kis kabát.
Naponta magamon hordom,
ha bánt a véges világ,
megvéd maga a halál.



ÁGRA

Letörtem egy ágat,
élő eleven ágat.
Védekezni nem tudott,
véresen, sikoltva lehullott.



FIÚ

A hó belepi a tájat,
ünnepelni nem tudok.
Fogaim alatt árva csillagok,
örök ifjúnak lenni,
mint a fiú,
mert ő csak született,
de nem halt meg.