Edvin Szugarev

Erotika

    mindenkinek akivel…

amikor ölellek
megélem a halált
és testeden át
halálom birtoklom

amikor ölellek
életem kerekké
gömbölyülvén
áll elő megint

abban a sötét túliságban
amely minket szül
s amelybe pőrén
és vakon visszatérünk

beléd ereszkedem
miként Orpheusz az alvilágba le
s visszajövök mint ő
kifosztva

minden fájdalom
tebenned
minden boldogság
tebenned

benned minden megvalósulatlan
meg-nem-élt
s benned
csíra és tetem vagyok egyszerre
tükörben skorpió
s önfarkába
fogát eresztő
kígyó

a halálra hagyatkozom
elvadult
öled labirintusában
a középpont ő amelyben
Minoszaurusz várja
napjaim szüzeit
gyöngéd suttogásod
szőtte fonalat
lenyelvén
nincs rá szükségem
nincsen
nincs rá

nyilaira bízom magam
mint Szent Sebestyén
a kereszten
s bevégezvén
tekintetem visszavetve
sóbálvánnyá
meredek
mélyeid cápáitól
alábukva
könyörületlenül széjjelszaggatva
és csupán gyöngykönnysugár
a bolyonghatatlan
mélyben

jutván ott túl
vagyok örök születetlen
megfogant én
de a világnak
háttal
gomolyaggá kucorodva kapui
előtt alva
rejtőző kisded
Heródes idejéből
megbánó vénként jőve ide

amikor ölellek
halálom magvetője vagyok
fölszántott testedbe
bőséggel szórva a szemet
párálló zellered
mellett guggolván
türelmetlen várakozásban
hogy kisarjadjon
amikor ölellek
a szülői házhoz megtérő
tékozló fiú vagyok
magányos vándor
a hallgatásban
a csönd gyöngéd karjába
roskadó erejefogyott

amikor ölellek
angyalával viaskodó
Jákob vagyok
életem védangyalával
minden éjjel

amikor ölellek
járatlan utakra
tévedek
egyre
mert hosszú
és nehéz út a halál
melyen a vándor gyakran
elvész
ezért
készülök hát minden éjjel
utolsó
ölelésemre

Erotika IV

öled
emlékek temetője

békében nyugosznak ott
a korábbi férfiak
pazar szarkofágokban
olajkenet komor ájtatában
múlt napok szalagindái között

mikor veled ölelkezem
és ők téged birtokolnak
belémhatolnak felrakosodnak
megérintenek suttognak
s az egész sereglet
az ágyban fölötted
és hogyan bírod csoda
valóban a terhet

és benned én igazán
így mélyen
váratlan áradással
a korábbi nőkkel benépesítem
szomjuhozó testeddel
újból birtokba veszem
elmúlt testek végtelen rétegeit

és hasadék a szerelem
és a hasadékba ivódó
gyökér
és sodros erein múlt motoz
hogy kivirágozhassék egyszerre
rózsádban is
tulipánomban is

Erotika V

én vagyok a trombita
te vagy az üvöltésemből
kimetszett csönd
utána azonban
az utolsó fölső dóhang újra tebenned
elcsendül visszhangtalanul
és lélegzet nélkül
marad a zenész
izzadt ajakkal

és valahol
mélyen a szakadékban
gyöngéd kis pókok
feszítik ki már
kottasorait
a jövendő melódiáknak
melyeket magadba
mélyedten vársz
törhetetlenül te elérhetetlen

Erotika VI

vannak ragadozó virágok
benned ha sarjadnak ki
legyek ámult méhbogár

vannak szilaj örvények
testmélyeidben ha bújnak
legyek szavavesztett fuldokló

van láng az éjszakában
erdeidben ha lobog
legyek fellengő pillangó

van szomjú föld
birtokosa ha te vagy
legyek szántó
legyek vető
legyek búzát háton hozó
legyek ki kenyerét
teknődben dagasztja

Erotika VII

testünkben
nincs közös semmi itt voltaképp

kölcsönösen
levetkőznek a húsok

hagyom bőröm
csak lógjon a széken

hajítsd magadét
hanyagul sarokba

meglelem
ellopott bordám

szívem kihussan
bocsátod el ablakon át

koponyám
hamutartónak megteszed

csésze helyett
tiedet használom

az
mi belőlünk maradt

ölel léhán
s nemtörődőn

s e szenvedély
üszke alól

feltámadunk mindketten
tündöklőn

Szondi György fordításai

Edvin Szugarev (Szófia, 1953) bolgár költő, irodalomtörténész, politikus. A szabadvers zeneiségét finoman kezeli, ciklusait gondosan szerkeszti. Jelentős irodalomszervezői tevékenysége. Tucatnyi kötet szerzője. A közölt versek 1996-os, Otkriti szetiva (Szabad érzékszervek) című kötetéből valók.