Kerék Imre

Októberi terzinák

          Október hónap, hordó-kongató!
Aranyló lankákról az édes terhet
          szekerek hordják. Csonthéjú dió

gurul eléd a hűvös pince mellett.
          Elszórt kecskecsöcsű bilingeken
csíkos-potrohú darazsak delelnek

          a buggyanó, bő létől részegen.
Meghasad a mandula keskeny tokja.
          Szilvák íze idézi ínyeden

kölyökkorod édenét, visszalopva
          az első csók ízéből keveset.
De sejted: röpke mámor ez, csalóka,

          s túltelt édessége gyanús neked.
Kincsét kínálva bárhogy mosolyoghat
          Pomóna, érzed: egyre sebesebb

körforgása a tűnő évszakoknak,
          s hogy visszafele már nem vezet út.
Életed mustja rég kiforrt, s a bornak

          neked csak keserű seprője jut.
De ne bánkódj. Inkább a fákat nézzed,
          bár lehull vörhenyeges lombhajuk:

rostjaikban őrzik titkát a létnek.

Somogyi dal

Somogy szülőföld
kék párafátyol
elföd előlem
bújtat a távol

de éjszakánként
madárzsivajból
nyír-suhogásból
álmom kirajzol

varázsol elém
borókás lankát
holdsütött völgyet
patak szalagját

s hallani vélem
ért makkot ejtő
tölgyekkel zúg egy
hajdani erdő

s mágnes-erővel
hívogat egyre
zsombékos berkek
zöld tiszta csendje

zselici dombok
íves hajlása
Kapos ezüstje
napszőke Dráva

s Csurgó és Nikla
Vízvár Háromfa
harangja szólít
zuhogva-bongva