Fecske Csaba

Levelezőlapok

Kínai

utunk célja legyen most Peking
hol szemünkbe ferde szem teking
      kitölti Csocsoszán
      csücsöri csöcse szám
a hitvesi szív megint meging

Angol

szenved a patinától London
eluralg bölcsön és bolondon
      nagyszerű itt minden
      a Tower a Big Ben
elpirul tilosban a kondom

Jász

tragikus emlékem Jászberény
ott döfte a kést egy jász belém
      nyomban földre estem
      hűlt helyem kerestem
túléltem van ennél jászb erény

Nepáli

Bámultam a Mount Everestet
lenyűgözött és nem eresztett
      ím a Himalája
      – kell a rím alája –
a serpák szíve belereszket

Miniatűrök

Jobb volna

testünk kopott ruhája szorít
melegítene legalább
fázunk nagyon vöröslik orrunk fülünk
jobb volna itt nekünk nélkülünk

Üres

nincs út hova
nincs idő mire
a semmi hív árnyékom követ
vagyok jelölni tűntömet

Után

elállok mint a szél
hirtelen mint a nyári zápor

ki ismeri föl majd csöndemet

Akadály

érzéseim ruhája a gondolat
amit a szorgalmas elme szőtt –

mint nyílt pályán veszteglő vonat
akadály vagyok – kisiklatom az időt

Munka

a nyár idénymunkásai juharfák
dolgoznak serényen ablakom alatt
nyögdécselve cipelik nekem zöldjüket
néhány rigófütty a fizetség érte

Akár a seb

ahogy az idő
körbefolyja ragyog
és egyre fényesebb
és lüktet akár a seb

A távozó

csordogálsz csöndesen
nemléted partjai között

Kék

a te szemedben a legszebb
a Tirrén-tenger
ennyi kék sehol sincsen
sehol a világon

Avarégetés

a kertben lány égeti
az avart füstmarta
szemében az eltévedt idő
hajában a szél mosakszik

Csepp

mint cseppben a tenger
ivarsejtben az ember
a semmi kapujánál
fölsejlik a kéj vakujánál

Csonka fa

fölélte magát alig van már
madárnyi súly alatt roppan tar ága
a kopott láthatár előterében
kirajzolódik sötéten magánya

Naplemente

létem világosában állok itt
szívemben a halál lustálkodik
semmim sincs már csak a semmi van
mintha leéltem volna már magam

Madár

ó Uram ne hagyj abba még
ne hagyj abba engem
ne röptöm emléke legyek
égboltnyi szemedben

Isten szennyese

a szó nem érti amit mond
az anyag nem tudja van-e
vagyok az Isten ruhája
mosásra váró szennyese

Várakozás

ünnep lesz gyertyák égnek
egyre mélyebb gödröt ás
bennem a várakozás
a beteljesülésnek